Jön a tél.
Majd. Még ne jöjjön, elodáznám, nem kérek most belőle. Hideg lesz,
kívül-belül. Vakító fehér fényével a
végét jelenti az évnek. A számvetés ideje lesz. Nem szeretem. Az idén nagyon
nem. Megméretés nélkül is tudom, hogy
melyik serpenyő a nehezebb. Egyensúlyba kell hoznom.
Az idén
meghalhattam volna. Egy súly ide. De nem tettem. Egy súly oda. Valahogy így…
Az év 283.
napja van, 41. hete, még 82 nap van az évből.
7 megjegyzés:
Én arra is szoktam gondolni néha,hogy tavaly sokkal könnyebben meghalhattam volna, mint idén.
De van még 82 nap az évből.
Az idén kaptam rá lehetőséget.
Igen, még van 82.
Nem olyan könnyű arra a másvilágra felíratkozni. A hideg, a sötét, a ködös nappalok és a sötét, egyre hosszabb éjszakák nem éppen derűt és mosolyt csalnak az arcokra. Tudom, hogy nem halhatunk még meg, még küldetésünk van ezen a földön. Még nem.
Ámen.
Nézzük a dolog jó oldalát. Még lehet cigizni a reggeli fényben. És még lehet halászlevet enni a barátokkal. :D
A "még" vetülő árnyéka a "már"
az őszi reggel emléke a nyár
az őszi este árnyéka a tél
a téli ember emléke, hogy él -
ha nem szoktatjuk hozzá a szemünket,
behunyt szívbe érkezik az ünnep.
sziget(kék)
találj visszhangra
vakítófehér csendben
zenél benned m(ég)
Megjegyzés küldése