Szomjoltások

Mint margarétát a mezőről, begyűjtöm shizoo-t is. (van margaréta a mezőn? legyen.) 

Ha el

ha el merném
a szót a maga igazába
hogy verse lába
vigyen akár a feledésbe

ha el merném
markoltat az elengedésbe
súlyt a lebegésbe
a pont eleget a kevésbe

ha el merném
magam az összeolvadásba
a vonzódásba
bizalmat - a nem-akarásba

ha el merném
de nem merem mégse
bele - hogy részt se
kérjen a markolt kevéske

ha el merném
tartást az elhasadásba -
talán a halásba
se lennék belevésve

*

Hallgatólagos

Ments meg uram a ködtől. Nem szeretném,
hogy félreérts, nem az időjárásra gondolok:
a sokértelmű beszédre. A tompa homályra mely
derengő többleteket sejtet, ahogyan körbegomolyog -
elfogja a levegőt és füstjébe fojtja a tavalyi avar:
a rutin öngyulladását. Mikor nem éget el ha rosszat
mondok, mert már előre párás hamuba burkolom.
A pontosság mint a kard, de ha életlen és böte
akkor hallgassak inkább. Merjem befogni. Ne nyiszáljam
hiába a csomókat. Ha a termékeny tévedések
mind megértek, a vak tyúkok szemtalálóversenyén
ne legyek néző se. Higgyetek butának - bár úgy
látom, a másikra itt senki nem kíváncsi. Te sem uram.
Látod hogy panelközi résem, akár a kocsma híg
világossága - még mindig nem tudott választani, hogy
merre nézzen. Szerinted tudok mást is, nemcsak
mellébeszélni? Választani, ködöt, kocsmát, hajópadlót
italt, ivócimborát - választani végre azt, amivé általad
vagy magam által lettem? Harangozó hajó tejszínű
köd kényszerhorgonyán? Maradjak csendben inkább.
Úgy tekintem - hallgatólagos megállapodásunk,
hogy eztán hallgatok feléd - jobban mondva: hallgatlak. uram.

*

Tímeának

Csak azt a pár virágot Richardnak...
a virágárus sem értette meg
hogy mit akart az egykor - annyiszor -
elhagyott gyerek.

Azzal a sok szóval. Róla, rólunk. Rólam.
A virágárus nem értette meg
miféle dallam helyett szakad meg
és miért pont ott az a szólam.

Azzal a sok szóval, ami nem sikerült. 
Ahogy az élet. Az elhagyó, az elhagyott anya.
Ahogy a végén önként a fénybe lép
tekintete rám eső aranya.

Nekem arany volt. Még ha soha nem 
kaphattam érte. Csak a szót. A rózsa
tövisét. Hogy ami ünnepelné
az gyászba koszorúzza.

Akartuk hárman az eget. Csak úgy
a háttérben. Egymás tekintetében
tagadva meg az érzéketlenséget -
akartunk az egésztől észrevétlen

csak úgy lenni, és ha nem muszáj
semmit se tenni. Semmit se máris.
Csak olyasmit teremteni, ami
múlandó, és triviális.

Csak azt a pár virágot Richardnak...
a virágárus sem értette meg
mit akart az önmagától is
elhagyott gyerek.

*

Ligeti véset

Marad így. Maradnak így.
Belekiabálások a világba.
Haragudj. Vagy ne haragudj,
mindegy. Belevésem a faágba.
Csak a hanggal. Alig a hanggal.
Ez a belekiabálás suttog.
Haragudj. Vagy ne haragudj,
ha a titkod.

Kiteszem. A szívet kiteszem.
Átnyilazottan. Ámori minta.
Haragudj. Vagy ne haragudj,
de bennem megfullad a mintha.
Ha csak a hanggal. Alig hanggal,
bele nem vésem. Vele nőjön.
Haragudj. Vagy ne haragudj,
ha előjön.

Marad így. Maradnak így.
Fejsze, a fűrész élén amíg egy nap.
Haragudj. Vagy ne haragudj,
szerszámok a vésetbe harapnak.
Nemcsak a hanggal. Hanggal alig -
de addig nőjön, vele nőjön!
Jele így az időmön domborodik,
és az idődön.

*

Napraforgóm

találtam egy hangot olyan árva
egy szál magában a csendbe bezárva
olyan szép sárga

találtam egy képet éppen olyan
mint amilyen - de hidd el komolyan
mint part s a folyam

találtam egy magot a többi közt
éppen kitölti a neki nyitott pici közt
ha röppen ne kötözd

találtam egy színt az égen át
bámulja itt lenn a folyóban önmagát
virág az illatát

találtam egy szempárt ami éget
egészen véletlenül szemeltelek ki téged
rád leltem - ez a lényeg

találtam egy betűt is mielőtt
elültettem volna hogy kibírja az időt
e vers belőle nőtt

*

Kérdéses

Tölts-e teli olyat, ami kiürít?
Építs-e egymásra olyat, ami rombol?
Szegd-e szélét, hogyha közben foszlat
(s még vádol is, hogy mindezt te okoztad)?

Gazdagítsd-e azt, ami szegényít?
Nyisd-e ki azt, ami téged csuk be?
Mosdasd-e, ha rád keni koszát
(mi csókja közben mérgezi a szád)?

Add-e éhed annak, aki lezabál?
Add-e szárnyad annak, aki toll-foszt?
Égesd neki áldozat-magad
(ha már most fújja szét a hamvakat)?

          Nincs válasz a fényben forgó sárhoz.
          Fogalom, mi pontosan határoz.
          Minden sejtben egymással határos
          létezésed sosem gazdaságos.

            Add, miközben elfogyaszt -

          kínáld fel magadból azt,
          amit csak ér (úgysem marasztal
          őszöd, csak zörgő haraszttal);

          amid csak érhet, mondd: "vigyed",
          eméssze dobbanó szíved -
          fogyjon el, mi úgy se volt
          soha a tied.