Závada Pál: A fényképész utókora

Áh, méltó sem vagyok rá, hogy becsülettel értékeljem a regényt. Magasba reppentő emberfeletti szórakások (mint már az idézeteknél mondtam volt) és csak ámulok! Mit betűk, szavak, mondatok, istenem, de gondolatok, azta!! Nohát, sikerült két szereplőt kiszúrnom magamnak, akikre bőszen koncentráltam és így el-fel kaptam a fonalat. Utána néztem és jól választottam ki őket, mert igen, róluk (is) szól a regény.Kacskaringós barátság, labirintus történelmi időben. Nem vagyok egy nyelven az íróval, mert fáradtságos volt a testnek, szellemnek elolvasni a regényt. Már az Idegen testünknél éreztem, hogy jáj, nem lesz ez könnyű, de én egy mégis moly vagyok és nem tettem le Závadáról. A Jadviga párnáját évekkel ezelőtt kipróbáltam, a filmmel együtt rendben is találtam. Vannak még szavai, mondatai, könyvei és még én is meg vagyok hozzájuk! Vele együtt van csak kortárs magyar irodalom! Minden elismerésem az írónak!