ESTERHÁZY PÉTER
"Komolyan vagy komolytalanul vagyis komolykodva, szoktam azt mondani, hogy én milyen jó, sőt nagy olvasó volnék, hogy azt nem szálaznám, milyen író, de olvasónak tényleg stb. Ám ahogy belenéztem a „molyba” (csak mellesleg: mennyivel barátságosabb a könyvmoly a német megfelelőjénél, a Leseratte-nál, az olvasópatkánynál; bár ha az egyetlen értékes, szétrágott pulóveremre gondolok – ha a fény felé tartom, olyan, mintha száz meg száz csillag látszódnék: a lyukak –, szóval akkor lehet, hogy mégis a patkány a barátságosabb lény; de térjünk vissza a főmondathoz), úgy éreztem, mintha a profik közé tévedt volna egy műkedvelő.
Ez így persze túlzás meg udvariaskodás, de kihallatszik az írásokból az olvasás szenvedélye, amit nagyon tudok tisztelni.
Nem nagyon szoktam öregurasan morgolódni, hogy „ma már” meg „bezzeg régen” (ezt nevezem aporpéterezésnek, ő rinyált így ott a 18. század elején), de kétség kívül megváltozott az olvasás státusza..
Nekem négy (már nem) gyerekem van, mind természetesen finom, értelmes intellektus, aztán mégis úgy van, hogy közülük csak mintegy 2,2 az olvasó. Pedig több ezer könyv közt nőttek föl, és láthatták, hogy az olvasás a szüleiknek örömet okoz és így tovább. Régebben (szóval mégis régebben :)) az „ilyen” gyerekek automatikusan olvastak. Ez megváltozott, választás kérdése lett.
És a presztízs is változott. Most nem okvetlenül ciki, ha nem ismerjük a közismertnek föltételezett klasszikusainkat. Nincs ez a „kell”. Még húsz éve is, ha valaki celebnek fényképezték a lakását, volt benne könyvespolc. Nem biztos, hogy olvasta az odatett könyveket, de fontosnak érezte mutatni, hogy vannak könyvei. Most nem. Számomra mindig ijesztő egy lakás könyvespolc nélkül. De úgy tűnik, sokak számára nem az.
A „moly” emlékeztet engem a zürichi Joyce-archivumra. Ott különböző olvasó csoportok alakultak, melyek rendszeresen összejárnak, Svájc kis ország, odavonatoznak, hogy a Joyce-olvasásélményükről beszélgessenek, illetve ott olvassanak és hallgassanak magyarázatokat hozzá. Joyce-őrültek – rokonszenves állatfajta. Bár az talán nem igaz, hogy aki olvas, az rossz ember nem lehet.
Közben itt nagyon este lett, vége lett az olimpia záróünnepségének, de még elmondom, milyen könyvek vannak most a közelembe: Farkas Péter: Johanna, Barnás Ferenc: Másik halál, Szorokin: Hóvihar, Tanidzaki: Egy hibbant vénember naplója, Déry Tibor: Kedves bópeer…! Nem vállalkoznék a könyvek ismertetésére:) De fölhívnám az első két szerzőre a figyelmet, afféle „pálya szélén” lévők, kívül az irodalmi izén, Farkas Kölnben lakik, Barnás is sokat volt-van külföldön – és ez a státuszuk valami jó függetlenséget hoz az írásaikba. Nem könnyű olvasmányok, de nagyon szép, komoly munkák.
És még egyszer: fogadják tisztelet teli elismerésemet: olvasók az olvasótól, „törpe minoritás”, aki vagyunk." (2012.08.13.)
Ez így persze túlzás meg udvariaskodás, de kihallatszik az írásokból az olvasás szenvedélye, amit nagyon tudok tisztelni.
Nem nagyon szoktam öregurasan morgolódni, hogy „ma már” meg „bezzeg régen” (ezt nevezem aporpéterezésnek, ő rinyált így ott a 18. század elején), de kétség kívül megváltozott az olvasás státusza..
Nekem négy (már nem) gyerekem van, mind természetesen finom, értelmes intellektus, aztán mégis úgy van, hogy közülük csak mintegy 2,2 az olvasó. Pedig több ezer könyv közt nőttek föl, és láthatták, hogy az olvasás a szüleiknek örömet okoz és így tovább. Régebben (szóval mégis régebben :)) az „ilyen” gyerekek automatikusan olvastak. Ez megváltozott, választás kérdése lett.
És a presztízs is változott. Most nem okvetlenül ciki, ha nem ismerjük a közismertnek föltételezett klasszikusainkat. Nincs ez a „kell”. Még húsz éve is, ha valaki celebnek fényképezték a lakását, volt benne könyvespolc. Nem biztos, hogy olvasta az odatett könyveket, de fontosnak érezte mutatni, hogy vannak könyvei. Most nem. Számomra mindig ijesztő egy lakás könyvespolc nélkül. De úgy tűnik, sokak számára nem az.
A „moly” emlékeztet engem a zürichi Joyce-archivumra. Ott különböző olvasó csoportok alakultak, melyek rendszeresen összejárnak, Svájc kis ország, odavonatoznak, hogy a Joyce-olvasásélményükről beszélgessenek, illetve ott olvassanak és hallgassanak magyarázatokat hozzá. Joyce-őrültek – rokonszenves állatfajta. Bár az talán nem igaz, hogy aki olvas, az rossz ember nem lehet.
Közben itt nagyon este lett, vége lett az olimpia záróünnepségének, de még elmondom, milyen könyvek vannak most a közelembe: Farkas Péter: Johanna, Barnás Ferenc: Másik halál, Szorokin: Hóvihar, Tanidzaki: Egy hibbant vénember naplója, Déry Tibor: Kedves bópeer…! Nem vállalkoznék a könyvek ismertetésére:) De fölhívnám az első két szerzőre a figyelmet, afféle „pálya szélén” lévők, kívül az irodalmi izén, Farkas Kölnben lakik, Barnás is sokat volt-van külföldön – és ez a státuszuk valami jó függetlenséget hoz az írásaikba. Nem könnyű olvasmányok, de nagyon szép, komoly munkák.
És még egyszer: fogadják tisztelet teli elismerésemet: olvasók az olvasótól, „törpe minoritás”, aki vagyunk." (2012.08.13.)
TARJÁN TAMÁS
A moly.hu-t nem lehet nem ismerni. Az ember akkor is rátalál, amikor nem keresi – és sok segítséget is köszönhet mindenki a portálnak.
Megtisztelő felkérésére a mellékelt sorokat írtam:
Megtisztelő felkérésére a mellékelt sorokat írtam:
"Olvasó család volt a miénk, sőt részben író is, hiszen famíliánkban a legismertebb tollforgató – apai nagybátyám –, Bor Ambrus (1921–1994) prózaíró, műfordító számos magyar, német és osztrák szakmai elismerésben részesült. Az olvasás szeretetéhez a lendületet nyaranként anyai nagyapám esténkénti Arany János-szavalatai, és főleg szenvedélyes könyvtárba járása adta. Nyugdíjas vidéki vasutasként élete utolsó három évtizedében (nyolcvannyolc esztendőt ért meg) naponta több órát olvasott. Bocsánatos bűnként az általa kikölcsönzött könyvek utolsó oldalára egy Z betűt jegyzett tintaceruzával: neve kezdőbetűjét. El ne felejtse, hogy ezt már olvasta!
Pedig nem felejtett el semmit. Se tartalmi mozzanatot, se stílusfordulatot, se a szerzőre vonatkozó anekdotát. A kék nagy Z inkább azt jelentette: most már együtt vagyunk. Ő, a könyv, és én, az olvasó.
Elég szorgalmas olvasó hírében állok. Egyetemi oktatóként, irodalomtörténészként, kritikusként kenyerem is a könyv. Ha a terjedelem, a szöveg jellege, az időbeosztás megengedi, naponta három-négy könyvet is „felszelek”. De igazából az a kiskés a fontos. Nagyapámnak a Z, mert – persze jelképesen – a TT ."
Pedig nem felejtett el semmit. Se tartalmi mozzanatot, se stílusfordulatot, se a szerzőre vonatkozó anekdotát. A kék nagy Z inkább azt jelentette: most már együtt vagyunk. Ő, a könyv, és én, az olvasó.
Elég szorgalmas olvasó hírében állok. Egyetemi oktatóként, irodalomtörténészként, kritikusként kenyerem is a könyv. Ha a terjedelem, a szöveg jellege, az időbeosztás megengedi, naponta három-négy könyvet is „felszelek”. De igazából az a kiskés a fontos. Nagyapámnak a Z, mert – persze jelképesen – a TT ."
GERLÓCZY MÁRTON
"A világ rendkívül izgalmas és sokszínű hely, én viszont nem vagyok izgalmas és sokszínű, így csak ennek a világnak a megfigyelése maradt nekem. És ettől én is sokszínű lettem.
A legutóbb magyar művet akkor olvastam, amikor a kiadóm kezembe adta Bán Zoltán András könyveit, amik nagyon tetszettek, különösen az 56-os novella, miből azonnal kisfilmet kéne csinálni. Egyébként az utóbbi heteket-hónapokat Thomas Bernhard olvasásával töltöm, ez meg is látszik a hangulatomon, amit azonban leszarok. Az új könyv ugyan megjelenik most, de az sem foglalkoztat, mivel már – egyebek mellet t- a következő kisregényemen dolgozom, aminek Létra lesz a címe és, ha minden jól megy, de persze nem megy majd minden jól, akkor tavaszra megjelenhet."
A legutóbb magyar művet akkor olvastam, amikor a kiadóm kezembe adta Bán Zoltán András könyveit, amik nagyon tetszettek, különösen az 56-os novella, miből azonnal kisfilmet kéne csinálni. Egyébként az utóbbi heteket-hónapokat Thomas Bernhard olvasásával töltöm, ez meg is látszik a hangulatomon, amit azonban leszarok. Az új könyv ugyan megjelenik most, de az sem foglalkoztat, mivel már – egyebek mellet t- a következő kisregényemen dolgozom, aminek Létra lesz a címe és, ha minden jól megy, de persze nem megy majd minden jól, akkor tavaszra megjelenhet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése