Magam is meglepődtem Gerlóczy könyvén, nem számítottam nahát élményre. Nem attól nahát, hogy újat mutat a nap alatt, hanem azért, mert ezt okosan,kortárs nyelven, őszinte – akár ébresztő gondolatként is meg tudta írni. Nem az én korosztályomnak szánta (talán), hiszen mi már láttunk karón varjút, hanem annak, akiktől mi várjuk, hogy ha varjút lát, akkor azt ne akarja lelőni egyből…mert lassan már valóban ez is bele fog férni a világ-pesszimizmusba. Megrázó könyv? Az! Rázzon is meg minden kortársát ahelyett, hogy panasznak, vagy nyif-nyafnak olvasnák a sorait. Demagóg vagy közhelyes? Az is lehet, de inkább az lenne a difi, ha ebből értenénk csak. Kilátástalan, magányos? Az is lehet, de kérdezzünk meg egy mai, nagy terveket szövő, egyetemre készülő, vagy egyetemet elvégző vagy…., hogy ő mit lát. Ja és ha elmondta, akkor mondjunk rá majd valami okosat, pozitívat, biztatót, ha tudunk.Kiutat Gerlóczy se mond, de honnan tudná, hogy kinek merre van az arra. Bizony, nehéz dolog a rosszban meglátni a jót. Tudnunk kéne, meg hinnünk is kéne. Szóval a könyv nekem tetszett még ha farkasszemet is akart velem nézni. (és még de tudnám mondani, mondani…ahogy szoktam. :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése