Bodor félpercesek, én csak úgy hívom, szösszenetek. Jártam már a Sinistra körzetben és jól éreztem magam, vártam az érsek látogatására is (a mai napig nem tudom, hogy végül megérkezett-e), és most a szénégetőkre is kíváncsi voltam. Kedvelem a Bodorádámos gondolatokat, még akkor is, ha befejezetlennek tűnnek. Sőt, akkor még inkább! Ezekben a rövid történetekben éppen az a jó, hogy nem mondja bele az olvasó fejébe, hogy most kiitták a vizespoharat, tehát üres, hanem csak annyit mond, hogy a vizespoharat egy kéz az asztalról felemelte. No, ezt a példát csak én hoztam fel (ilyen nincs a könyvben, tehát nem spoiler) :) , de valami ilyesmi hangulata van, ennek a szénportól feketéllő, mégsem komor történeteknek. Azt nem mondom, hogy nem nyomasztóak. Azok. Bodor Ádám írásaiban mindig megjelenik a szürreális világ és sokszor azt sem tudod, hol vagy, meg mikor és minek, kivel történik és mi a tanulsága, viszont olyan szabadságot ad ezáltal neked, hogy minderről azt és annyit gondolsz, amit és ahogy akarsz. Ez nekem nagyon tetsző írói hozzá(m)állás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése