Előzetes
Aludtam rá pár napot mielőtt mondanék valamit (ezt máskor is megtehetném, néha meg is teszem), de nem lett jobb a véleményem. Már helyből úgy ültem be, hogy ebből nem nagyon lehet jó filmet készíteni. Nem csak azért, mert a téma olyan, hogy sokan, sokféleképpen feldolgozták már, hanem, mert Agota Kristóf könyvei, gondolatai csak a saját, belső filmünkön láthatóak.Ő ad ebben szabadságot, még keménységében is. Nem csak tényként közöl, hogy biz' az élet hozhat ilyet is, hanem már ott is vagy, te vagy az általad választott (fő)szereplő. Azokkal kell egyetértenem, akik a filmet a könyv képes illusztrációként minősítették. Nagyon nem lehet átélni. Kellően érzékeny vagyok, emellett kemény kritikus is, de nem tudtam átélni. 40 perc után néztem meg, mennyi az idő, és nem azért, mert szombat délután, egyedül néztem meg. Ültek bent mások is. De fészkelődtek, izegtek-mozogtak, valami nem stimmelt. Az első képkockáknál már nem hittem el, hogy ott vagyok, mármint, hogy tényleg bevonz a Szász által felállított világ. Azt kérdeztem elsőként, hogy kinek készült a film? Ez mindig kérdés nekem. Melyik korosztálynak? A fiatal, középiskolás korosztályt gondoltam elsőnek. Nem ők voltak a nézők között. Mindenki idősebb volt. Sokkal, még nálam is. Mögöttem egy idős, ősz hajú férfi ült, és együtt jött ki velem, meg le a mozgólépcsőn is. Annyira megkérdeztem volna tőle, hogy milyennek találta a filmet, de nem vagyok egy megszólítós fajta. Már bánom. Egyedül ballagtam haza a merengésemmel. A könyvre pontosan emlékszem, arra is, hogy nagyon mélyre lökött. Alig bírtam felmászni. Itt viszont, csak a könyv szinte szó szerinti közlését láttam. Valahogy minden kiszámítható volt, nem hagyott teret az érzelmeknek. Túl sok volt a kimondott szó, több is, mint amit Agota kimondott. A könyveit ismerve, amiket (és ebben ő az egyetlen) rendkívül gyorsan elolvasok. Hogy kevesebb ideig fájjon. Mert fájnak a sorai. Mert belemar a létembe. Mert úgy érzem, ha nem mondaná is tudnám, mit mond. Ritka érzés, de előfordul nálam. A túlélésben is jó vagyok. Háborúban ( igazi, halálközeli háborúban) még nem voltam, de Agota soraiban, anélkül, hogy tudnánk, milyen évet írunk is tudjuk, hogy vannak külső és belső háborúink. Hogy vannak a világ (az emberek) által okozott vívódások, éhezések (lelki és konkrét éhség), voltam már éhes, így is úgy is, talán a lélekedzését is ismerem, de azt itt nem tudtam átélni. A gond nem az, hogy a gyermek szempontjából nem éreztem a kiszolgáltatottságot, az elhagyatottságot, hanem, hogy az ikrekre kiválasztott szereplők, ezt nem tudták velem elhitetni. Nem volt meg a fokozat, nem volt meg a kezdet és a vég. Egyből a végben vagyunk. Agota könyvében nem. Ott megvan a kezdő pillanat meg van a végső kárhozat, de a megfordulás is, a megtört életek sorsszerűsége. Meg van az íve, kortalanul, történelmetlenül (itt az emberre, mint túlélőre gondolok), aki elképesztő ösztönnel rendelkezik ahhoz, hogy megmaradjon, hogy kibírjon borzalmakat. Én itt csak a technikát láttam hozzá, a hogyan-ját. De közben majdnem mindegy volt, hogy mi lesz a vége. Igaz, tudtam, hogy mi lesz. Szász ennél többet tud. Sokkal többet, sokkal közelibbet. Érzékeny, remek ember (lehet) és már bizonyítottan jó rendező. Ez most mégsem sikerült. A hatást értettem, de nem éreztem.
Ha mondjuk jókedve van az emberfiának és bemegy egy drámára, annak úgy kell ütnie, hogy utána szarul legyek. Ha rossz kedve van az emberfiának és bemegy egy vígjátékra, akkor annak úgy kell szórakoztatnia, hogy lehetőleg minden gondomat elfelejtsem, legalább arra a másfél órára. A hiba bennem is lehet. A film Agota Kristóf emlékére készült. Tehát őt akartam Szász által látni. Nem sikerült. Nem baj, ettől még Szász filmjeit továbbra is megnézem. Egyébként meg vállalom, hogy nem értettem a rendezőt, mert elfogult vagyok Agota Kristóffal, de hát Szász Jánossal is.
(Tóth Orsinak kéne egy szerep, ahol nem magát kell játszania. Jó színésznő, csak eddig nem tudta a tehetségét megmutatni. Földim, ismerem az édesanyját is, és mindene meg van ahhoz, hogy egyszer egy olyan szerep találja meg, ahol játszania is kell.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése