Hogyan lehetünk csavar rendelők?

Folytatva a se füle se farka történeteimet, elmondom, hogyan kerültem a csavargyárba. 
Még az ismerőseim közül sem tudják sokan, hogy oszlopos tagja és meghatározó ereje, lendülete voltam, az egyik helyi multicégnek. :) Jól van, igaz csak három hónapig, vagy kettő. Már magam sem tudom, de nem hagynám ki az emlékirataimból, ha meg kellene írni. 
Az úgy volt, hogy nem volt munkám, sokszor nem volt, sokáig, ez egy ilyen környék. De nagy szükségben éltem, és bármi jól jött volna. A bármi itt majdnem tényleg bármit jelent. Aztán jött egy lehetőség, hogy ennél a cégnél csavar-rendelőnek (nem ez a hivatalos neve, de most jó lesz így) keresnek valakit. Én talán épp jó lennék rá. Jó hát, annyi mindenre jó vagyok, csak egy gond volt, a számítógép hozzáértő használata, ismerete erősen szükséges. Nekem ilyenem akkor még nem volt. Nem régi a történet, néhány éves, de nem volt gépem. 
Ilyenkor van az, mert a szükség törvényt bont, hogy elmentem a könyvtárba, kivettem néhány szakkönyvet, és fejben (mivel azért számítógépet láttam már az életben), szóval úgy ahogy van, fejben elkezdtem megtanulni például az excel táblázatkezelést. Voltak ábrák, én azt elképzeltem, a gombok is meg voltak rajzolva a könyvben és rajzoltam egy klaviatúrát magamnak. Azon próbáltam a képzeletem segítségével ezeket a remek, és a csavar-rendeléshez elengedhetetlen mozdulatokat begyakorolni. Igen, a könyvtárban van számítógép, de nem volt mindig módomban azt akár egy órára is bérelni. Tehát, maradt a praktikus papír és a fejben lévő függvények, táblázatok, képletek, oszlopok, cellák összeadása stb. Mindent megrajzoltam, nyilaztam ide-oda a magam nyelvén, hogy értsem is és emlékezzek majd rá.  Erre volt három napom, utána kellett bemenni a felvételi elbeszélgetésre. Izgultam nagyon, nem tagadom. 

A harmadik nap reggel az egyik ismerősöm rájött, mert nem nagyon dicsekedtem senkinek, hogy hogyan is oldom én meg ezt a felkészülést, tehát rájött, hogy elkelne nekem egy kis segítség. Korán reggel, a felvételi előtt bevitt az irodájába, és a gépén gyorsan megmutatta milyen egy excel táblázat, meg a többi őrületet. Átnéztem, közben a papíromat is figyeltem, minden stimmelt, és elindultam a felvételire. Nem volt egyszerű. Kivetítőn nézve és egy laptoppal kellett elbűvölnöm a két jövendőbeli főnökömet. Laptopot én még akkor nem annyira láttam, legalábbis ilyen közelről. A fejemben a papírom klaviatúrájával, a kezemben a megtanult mozdulatokkal, és az ismerősöm biztató szavaival igyekeztem megoldani a feladatokat. Úgy ahogy sikerült, nem volt rossz, és volt bennem reménység is. A feladatok után jött az elbeszélgetés, ahol rákérdeztek a számítógépes ismereteimre. Elmondtam nekik az elmúlt három nap tanulmányait, kísérletezéseimet. Mindent ahogy volt, lesz ami lesz alapon. Ámulattal hallgatták. Felvettek. Azt mondták, embert még nem láttak, aki így készült volna fel egy multicég álláshirdetésére. Nem töltöttem ott hosszú időt, de ez már nem a cég hibája volt. Valahogy az a sok csavar, meg csiszológép, meg futószalagos gépsorok nem az én világom volt. De nem felejtem el soha, az biztos.