Ingmar Bergman: A nap vége


A NAP VÉGE 

Smultronstället, szó szerint: A szamócázóhely
Bergman egyik legszebb filmje, és igen, annak ellenére, hogy a film díjözönnel dicsekedhet, valóban tökéletes alkotás. Ami nálam még emeli a film nívóját, hogy fekete-fehér, ami nem,
 az, hogy a film ebben a formátumban szinkronizált. Filmet mindig „eredetiben” nézek, ha van rá mód. Főleg Bergmant, mert az ő mozdulatlan és időtálló témáit, igazából, a saját nyelvének hanglejtésén érdemes befogadni. A téma is örök, mint mindig, vagy úgy általában. A magány, a megbocsátás vagy épp ennek ellenkezője. Az élet, mint élnivaló, és mint az elmúlás része. 

Bergman A nap vége forgatókönyvét a stockholmi Karolinska kórházban írta meg - ahol a filmbeli Isak Borg is dolgozik - 1957. késő tavaszán. Két hónapig volt a kórház betege, ahol gyomorproblémákkal és általános stresszel kezelték. Bergman orvosa a jó barátja Sture Helander volt, aki meghívta, hogy vegyen részt a pszichoszomatikáról tartott előadásain. Helander egyben Gunnel Jindblom férje is volt, aki Charlotte Borgot, Isak testvérét játszotta a filmben.

Bergman kimondottan Victor Sjöströmet akarta az öreg professzor szerepére, aki a némafilmes bálványa volt, és korábban A boldogság felé (1950) című filmjében már szerepelt is. "Victor" - Bergman visszaemlékezése szerint - "szerencsétlenül érezte magát és nem akarta a filmet... 78 éves volt. Embergyűlölő volt, fáradtnak és öregnek érezte magát. Mindent bele kellett adnom, hogy meggyőzzem, hogy eljátssza a szerepet."

Bergman csak akkor gondolt Sjöströmre, amikor a forgatókönyv már kész volt, és a producer Carl Anders Dymlinget kérte meg, hogy lépjen kapcsolatba a híres művésszel. "Soha egy pillantig nem gondoltam Sjöströmre, amíg írtam a forgatókönyvet. Az ötlet a producer Carl Anders Dymlingtől jött, és hosszú és kemény tárgyalás volt, amíg beleegyezett, hogy elfogadja a szerepet."
Sara szerepét - aki Borg fiatalkori szerelmét is alakította - Bibi Andersson kapta meg. Andersson akkor 22 éves volt, és tagja volt Bergman híres színtársulatának.
Az érzékeny, szomorú, de jószívű Marianne szerepét Ingrid Thulin kapta. Ez volt Thulin első Bergman filmje, aki legemlékezetesebb alakítását az Úrvacsora és a Suttogások és sikolyokban nyújtotta.(wikipedia)


A film a híres Bergman Trilógia része, és az jár jól, aki sorban, mind a hármat megnézi. Igazi képet kap Bergman gondolati és művészeti elképzeléseiről,és ha kellőképpen nyitott, a néhol önmarcangoló, önboncolgató témákra, akkor meglepődhet azon, hogy a filmjeiben az EMBER, mint érző, de mindenekelőtt spirituális „lény”, azaz én vagy te vagy mi, benne vagyunk. 
A Trilógia: A hetedik pecsét (1956), A nap vége (1957), a Szűzforrás (1960), ez az utóbbi egy valódi csoda.

A nap vége

(Smultronstället)

fekete-fehér, magyarul beszélő, svéd filmdráma, 87 perc, 1957 
rendező: Ingmar Bergman
forgatókönyvíró: Ingmar Bergman
zeneszerző: Erik Nordgren
operatőr: Gunnar Fischer
jelmeztervező: Millie Ström
látványtervező: Gittan Gustafsson
vágó: Oscar Rosander

szereplő(k): 
Victor Sjöström (Isak Borg professzor)
Bibi Andersson (Sara)
Ingrid Thulin (Marianne Borg)
Max von Sydow (Henrik Akerman)
Jullan Kindahl (Agda)
Gunnar Björnstrand (Evald Borg)
Folke Sundquist (Anders)



2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Bergman pont hogy akarta, hogy Sjöström játssza a szerepet, eleve rá írta meg. Az általad trilógiaként felsorolt filmeknek pedig egyike sem tagja Bergman trilógiájának. (Tükör által homályosan, Úrvacsora, Csend). Nem árt utána nézni a tényeknek mielőtt téves információt írsz le.

n írta...

Kedves Névtelen!
Nem írtam, hogy nem akarta, infó innen: https://hu.wikipedia.org/wiki/A_nap_v%C3%A9ge

A leírt trilógia meg akkor legyen az én hármasom Bergmantól.

Köszi az észrevételeket!