Virginia Woolf: Orlando

Virginia Woolf. Orlando: A Biography. 
New York: Crosby Gaige, 1928. 
Number 755 of 800 copies 
signed by the author.

Kedvelem V.W-t, kedvelem és mindig elképzelem, ahogy az ajtófélfának félvállal neki dőlve eltűnődik, vagy az íróasztalánál, megbillentve székét, hátradőlve elmereng azon, hogyan mondja el nekünk a gondolatait. 
Ő, aki önmagát sem látta igazán, ő akar nekem-nekünk valamit adni magából. Vannak emberek, írók akikkel szívesen hallgatnék együtt. Ő is ilyen. Ülnék vele szemben és úgy érzem kölcsönösen fürkésznénk egymást. Mire jönnénk rá? Nem tudom. Nem tudom, s mivel e találkozás csak a képzeletben lehetséges, ezért olvasom őt. Orlandóval V.W. szárnyal az időtlenségben. 400 év (k)ám(b)ulatban. Száműzött életkeresés és az emlékezet bágyadt vágya. 
Mert mire is emlékezünk a régmúltból igazán? Mi marad meg bennünk? Mindig az, amit kaptunk attól a valakitől vagy valamitől. Orlandó is mosolyokra, vágyakra, tájakra,színekre emlékszik. Ezek az ő „sajátjai”, s ettől lett az élete megfejthetetlen. Azt hiszem, nem arra kell törekedni olvasás közben, hogy őt megértsük vagy megfejtsük, hanem arra, hogy úgy ahogy ő, elfogadjuk mindazt amit a sorsa őelébe hoz. Írják róla, „olyan mint Mona Lisa mosolya”. Van akinek az nem is mosoly. És azt is kérdezik, „mit akar mondani az író?” – s a válasz tökéletes: „ mindazt, amit senki se mondott őelőtte”. Woolf mély, megrendítően költői műve megosztja az olvasókat. Van aki a legfontosabb regényének tartja és van aki szóra sem méltatja. De el kell olvasni.

...mostanában néhanap kísérget egy nő félig misztikus és egészen teljes élete, melyet egyvégtében kellene elmondani; az időt tökéletesen megszüntetni benne; a jövő a múltból virágozzék ki. Egyetlen eseményben - mondjuk, hogy egy virágról lehull egy szirom - elférne az egész. Minthogy elméletem szerint a tulajdonképpeni esemény gyakorlatilag nem létezik - az idő sem - írja Naplójában 1926 novemberében. A regény négyszáz év krónikája, de a négyszáz év egyetlen ember élete, és ez az élet a jelennel azonos. A regényben megfigyelhető egyfajta optikai, érzéki csalódás. Mégpedig az, hogy Orlando élete hosszú és nagyszabású, a történelem pedig rövid és jelentéktelen. Csak Orlando változatlan egyénisége állandó, az idő viszont mozgásban van. Woolf ebben a regényében nem titkolt szándéka volt vizsgálni, feltárni a nő(k) szerepét, társadalmi helyzetét a különböző korokban. Feminista látószöge tagadhatatlan. Az Orlandóban megmutatja a nőben a férfit és a férfiban a nőt. Aki kézbe veszi, egy időutazás résztvevője lesz.

Németh László a regény báját és értékét így fogalmazta meg: Nála az ízlés egyben szerkezet is, s ha igazán nőies vonást keresünk rajta, ez az. E regény nem úgy íródott, mint a férfiak regényei, akik terv után építenek. Ez a regény azzal a csínnal készült, amellyel a nők öltözködnek. Itt kihúz egy fodrot, ott átdob egy szalagot; csalhatatlan ösztönnel igazítja a mese pántlikáit és redőit. Egy végrehajtott terv sohasem lehet ily tökéletesen zilált, ilyen geometriátlanul egész. Játék: talán nem is egy nagy szellem játéka, de játéknak páratlan. A mi ragasztott bajszú asszonyíróink tanulhatnának tőle. 

Felhasznált irodalom: Bécsy Ágnes, Virginia Woolf világa (Európa Könyvkiadó, 1980)


A regényből 1992-ben film készült, Sally Potter rendezésében és Tilda Swinton ( Orlando) főszereplésével. 

Díjak és jelölések:
BAFTA-díj (1994) - Legjobb smink és maszk
Európai Filmdíj (1993) - Az év felfedezettje: Sally Potter
BAFTA-díj (1994) - Legjobb jelmeztervezés jelölés: Sandy Powell
Európai Filmdíj (1993) - Legjobb női alakítás jelölés: Tilda Swinton
Oscar-díj (1994) - Legjobb jelmeztervezés jelölés: Sandy Powell
Oscar-díj (1994) - Legjobb látványtervezés jelölés: Jan Roelfs, Ben van Os