Virginia Woolf: Éjre nap


Tudni, kinek írunk, a tudást jelenti, hogyan írjunk (V.W.)
Óh, a szalonban kellemes tea illat árad szét. Ha ezt nem érzed, ne is folytasd e könyvet… 
S tűrd, hogy a gazdag ősi arisztokraták portréi tartanak szemmel a falakról. 
Szépség, szellem, jellem némi Byroni versfűszerrel. 
Itt a tisztesség őrködik, uralkodik, rendelkezik. A becsületkódex törvényként van bevésődve. 
Álmodozások kora! 
Csacsiságok, dőreségek, mélabú és méltóság. 
S ha a tea utáni pudingot nem nyújtják feléd 
kesztyűs kézzel , akkor fuccs a szerelemnek. 
Érezte talán, hogy ez az a pillanat, mely sosem tér vissza többé. Talán úgy érződött számára ebben a másodpercben, hogy az, amit képzeletében alakított a maga számára, több, mint bármi más lehet ezen a világon. Talán egy ködös sejtés, netán félelem fogta vissza, az, amelyik visszariaszthat bármi túlságtól, ily változástól…egy előérzet? De ha ily szorongások, kétségek fogták vissza, vagy a végső boldogság szorongató sejtelme, az is mind csak egyetlen pillanatot jelenthetett.
Az  Éjre nap (Éjszaka és nappal) több mint 600 oldal, tele gyönyörű, csodálatos mondatokkal, Jane Austen-i miliőben.

Októberi vasárnap este volt, és társadalmi osztálya sok más ifjú hölgytagjához hasonlóan Katharine Hilbery éppen a teát töltötte ki. Virginia Woolf az Éjszaka és nappal ( Éjre nap) regényét 1916 őszén kezdi tervezni és 1918 novemberében már el is készül. Egy tipikus "social comedy" -nek gondolhatnánk a regényt az első mondat után. De Woolf, mint mindig, most is a hagyományos angol regény eszközeivel a felszín alá visz minket és a több száz oldalas történet a szerelem természetét kutatja. Az élet mint szerelem, mint érzelem, vonzalom. Keresni a valódi érzést, a világ nem-érzéseinek és fél-érzéseinek zűrzavarában, felismerni, ha megtaláljuk, s elfogadni a felfedezés következményeit... olyan folyamat, mely változóan riasztó, megalázó és felemelő. V.Woolf életművének jellegzetes szimbóluma ( a lepke, az éjszakai pille, a halál jelképe) itt is megjelenik. A cselekmény szó szerint komédia, minden jóra fordul és a boldogság elkerülhetetlen. A regény megírása után Virginia Woolf ezt írja Naplójában: Nem várok második kiadást. (...) Leonard nagyon melankolikusnak tartja a filozófiáját. 
Felhasznált irodalom: Bécsy Ágnes Virginia Woolf világa

Nincsenek megjegyzések: