Még Amerikában sem.
Vagy főleg
ott nem?
A Svéd története ezt sugallja és meg is erősít ebben. Kiváló regény
arról, hogyan élünk – élhetünk egy látszólag idilli világban (pasztoral) és
hogyan eshetünk pofára , szebben mondva, hogyanvilágosodhatunk meg . Már ha ez megtörténik. A Svéd felfelé ívelő és
sokaknak irigylésre méltó élete is nagy kört tesz meg. Vele együtt örülsz és
fulladsz ki a végére.
A szabadság – vagy szabadosság országában ( kinek hogy
tetszik) sem könnyű az ember identitását megtalálni.
Főleg, ha az ember zsidó
származású (P.R.) és ugyanazok az előnyös tulajdonságok – amik építenék a
személyiségét – máskor, másnál – és mások, negatívumként ítélik meg. Hát, hogy
legyen az ember így jó? Van -e elég ideje rá?
Megint a 60-as években jártam és
néha – néha meg kellett néznem, hogy Philip Roth írta vagy Paul Auster a
könyvet.
Olyan volt mintha P.A. Máról holnapra könyvének (amit ez előtt
olvastam) folytatását vagy inkább kiegészítését olvasnám. De lehet, hogy
közöttük csak én vonok ilyen párhuzamot. A 60-as éveket a tömegérzés az együtt – egymásért is jellemezte, talán ezért éreztem ezt. Ez a
könyv is visszaemlékezés a Vietnami háborús időkből és még tovább. Úgy mint a
másik, ez is egy önvizsgálat és szintén egy amerikai álom részben beteljesületlen vágyát néztem végig.
Megálmodott, de révbe nem ért álmok sora. Hol volt, hová tartott akkoriban
Amerika? Az az állam amiben a Svéd és P.R. is abban bízott, hogy az élet szép
és érdemes élni.
Ez a könyv méltán lett Pulitzer – díjas.
Nem könnyű olvasmány, de nagyon megéri elolvasni.
Ez a könyv méltán lett Pulitzer – díjas.
Nem könnyű olvasmány, de nagyon megéri elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése