Aprók vagyunk mi emberek az univerzumot nézve. Mégis hisszük
(hihetjük?), hogy mi mozgatjuk, mi „forgatjuk” azt a gömböt, amin élünk. Ez a
könyv mást mond. Azt mondja el (nekem), amit már megírtak egyszer, ami már
megtörtén(hetett)t. A kérdés, változott-e az ember az idők során? (Kellett-e
változnia?) Jobbá lett-e a Kezdet óta? És itt úgy gondolom, mindegy, milyen
hitben, vallásban, filozófiában gondolkodunk. Látjuk-e a másikat, magunkat? S
mi által, milyen (lelkiismereti) törvény szerint élünk. Vagy tényleg csaklátványossága vagyunk az égieknek, mert tükör által homályosan
látunk.Mi a tét? A létezés és a nemlétezés, s a kettő közti különbséget
(meg)értjük-e valaha. Itt az istenek invázióját több ezer éven át látjuk.
Párhuzamot mutat, s azt is láthatjuk, ahogy az isten teremtményeielveszítik
tudásukat az univerzumról. Nem az a kérdés, hogy én
valóság vagyok-e, hanem hogy minden az-e. Azt, ahogy elkopott az „istentudat”, az „ősi ok”
ismerete, a lélek látása. Jövőbéli evangélium. Örömhír a majd egyszerhez… Ki fog osztozni az eljövendő világban?Ami nem öröm,
az az, hogy az ember mit sem változik a majd egyszerben sem… Egyedül marad ez
az istenségében meghasadt világ és
megöli azokat, akik kénytelenek benne élni? Dick megint le(be) nyúl a mélybe. Kérdéseket
feszeget. Megtörténhet újra a „bűnbeesés”? Önszántukból buktak el a
bukottak? S az ember még
mindig az isten képében akar tetszelegni. Csakúgyan olyan (is) lesz (lehet)
mint ő? Dick úgy vonzza be az olvasót a saját (hit) világába, hogy mindenki
talál magának benne kapaszkodót. Teológiai fejtegetések a gnoszticizmus
árnyalatában.Megválthatóságot kínál, s közben még zenét is hallgathatsz. Lehet, ez csak egy társasjáték , a jécer ha-tov (Ügyvéd) és a jécer ha-ra (Vádló) között. Az ember meg lép, ahányat dobott.
„…nincs semmi új a nap alatt”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése