Történet emlékekkel párnázva.Jelképek, amiknek értelmet a honnan jött és nem a hol van ad.
Úgy nyitottam ki, hogy védve voltam mindentől ami érinthetne. Gondoltam, nem lesz közös pont ,és minden ami a könyv által a "beavatkozást" jelentheti bennem, nem érhet az élethez szükséges szerveimhez. Nem így lett.
Dafke. Csak azért is. Ebben erő van és lendület, de lehet makacs kitartás, hit és bizalom.
Valóságtörténet. Kálvárianapló. Emlékőrző.
Ez a levendula és kórházillatú regény, egyvégtében olvasandó. Úgy érdemes, mert az időbeni és a Mici néni - Gedeon bácsi rokonlázban, elveszhet az olvasó. Utazunk az időben, a holokausztól a glaszékesztyűn át, a mai kor orvosi vívmányai felé. Mindez egy gyerekért. A gyerekért. Van az a közhely, hogy egy nő két dologért képes mindent megtenni... ugye ismerjük. Ez a küzdelem az áldásos - áldott állapotért zajlik. Az első lépéseknél még csendben, nem hivalkodóan, nem panaszáradatban és senkit sem számon kérve mesél a Nő arról, hogyan szeretne anyává válni.Kiszolgáltatottan, de humorral, szélsőséges érzelmeket átélve, de a "sorstársakkal" együtt reménykedve fut neki újra és újra a megpróbáltatásoknak.
Ahogy olvasod és lépkedsz vele azon a bizonyos folyosón, ahol még látogatóként is csak lábujjhegyen mersz járni, a fertőtlenítő szagát felváltja az emberszag. Hallod, ahogy a váróban az óvatosan lapozott újság, mégis megzizzen és felnézel te is. A függönykarikák fémes hangja megremegtet.
Ez a könyv emberszagú.
Attól válik azzá, hogy bátran őszinte, hogy nem leplezi és nem szépíti a görcsös akarás állandó, lüktető ritmusát. Hogy mer néha gonosz lenni és senkihez sem szólni, hogy tüskés és ha hozzáérsz megszúr. Távolságot tart és közben a kezét nyújtja. Taszít és magához ölel, csendre int, de ha kell vele kiabálsz. Egyszerre érthető és érthetetlen.
Hogy tudtam volna elviselni, ha nincs aki öleljen?
Bármennyire is kívül akarsz maradni, messziről várni, félig hunyorgó szemmel lapozni, hogy majd a következő oldalon vajon mi lesz... észrevétlenül benne vagy. Keresed a közös pontokat, találsz barátot, ismerőst, hallottál történetet olyanról, aki hasonló áldást kért.
Lugosi Viktória csak azért is története nem csak a gyermekvállalásra fókuszál. Hanem mindarra, ami ezzel együtt jár. A kétségekre, a dilemmákra, a miért pont én kérdésekre. Feszültség van a sorok között, a kimondatlan jajkiáltásokban.
Kapaszkodó ez a könyv. Annak is,aki megkapta a várva-vártat, és annak is aki még vár erre.
Történet, emlékekkel párnázva. Körbe párnázva, mert a múlt adja az erőt a jelenhez, mert semmi sem tud úgy megtartani, mint az emlékezés-gyökere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése