J.M.Coetzee: Szégyen

Coetzee 1999-ben, másodjára, ezért a Disgrace (Szégyen) regényéért kapott Brooker-díjat. Megérdemelten. Ismét bizonyított (nekem legalább is), hogy az emberismerete túl megy a szépség és a jóság felismerésén. A kegyvesztett, az önmagán is mély sebeket ejtő emberábrázolása, ha magából indul ki, ha nem, akkor is elismerést érdemel. Ez persze nem jelenti azt, hogy a könyvei olvasása közben én (az olvasó) már érzéketlen lennék az általa feszegetett lélek és jellemhatárok horzsoló fájdalmára. Nem. Úgy olvastam, hogy bár felkészülve éreztem magam - A semmi szívében - után, hogy bármilyen mélység és magasság tanúja lehetek, ami egy ember életébe belefér, mégis nyúzott és égetett. A súlyát az adta meg, hogy ez bizony akár meg is történhet(ett).  Coetzee szavai és maga a történet egyszerű, nem hatásvadász, nincs benne semmi cifrázás. Apa és lánya, a szégyen és a szégyentelenség fekete-fehér világában. Ismét Dél-Afrikában vagyunk, ismét "embereket boncolunk" és itt most ne ijedjünk meg a kifejezéstől. Mert mind az apa és mind a lánya élve szedik szét önmagukat és egymást. Az apa (David Lurie) az elismert egyetemi tanár, aki Byron versein él és víziói, látomásai a valósággal keverednek. Napjait a testiség, a szerelem mentes kielégülés tölti ki. Nem is számít másra, tervei közt nem szerepelnek érzelmek. Aztán beüt a mennykő, a lány, aki előcsalogat valami rég elvesztett vágyat, és megbolydul az állóvíz. De ennek ára van, menekülni kell, ki kell lépni az eddig megszokottból a "hatalmam van mások felett" szürke hétköznapjaiból. Kilép és "csomag nélkül", a bűntudat és a szégyenérzet hiányával indul egy másik nő felé. Lucy, a rég nem látott lánya, egy más világban él. Saját, választott, szabadnak hitt életét éli egy farmon.Lucy az, akinek nincs szüksége férfiakra, az apjára sem, és távolságtartását kifejezni leginkább úgy tudja, hogy az apját Davidnak hívja. Kapcsolatukat a közös munka, az együttélés, a farmon elszenvedett megpróbáltatások (erőszak, agresszió) sem változtatja meg. Két külön világ maradnak. A lány élete már az állatok (kutyák) napi ritmusához szokott, David szabadság utáni vágya, csak az újra és újra alámerülés, a posvány legalját megjárva ér célba. Egy dolog van csak, ami mindkettőjüket üldözi. A szégyen. Az egyikük átlép rajta, a másik magára veszi. De kié is igazából? A vezeklés hoz-e megoldást?  Coetzee apartheid utáni Dél-Afrikájában az erkölcs, a tulajdonjog, a fekete-fehér, a szégyen és szégyentelenség lecsupaszított, sallangoktól mentes életet ismerjük meg.
( A könyv borítóját Müller Péter tervezte)

A regényből Steve Jacobs 2008-ban filmet rendezett.

színes, magyarul beszélő, ausztrál-dél-afrikai filmdráma, 119 perc, 2008 

rendező: Steve Jacobs
író: J.M. Coetzee
forgatókönyvíró: Anna Maria Monticelli
zeneszerző: Antony Partos
operatőr: Steve Arnold
producer: Steve Jacobs, Anna Maria Monticelli, Emile Sherman
vágó: Alexandre de Franceschi

szereplő(k): 
John Malkovich (David Lurie)
Jessica Haines (Lucy)
Antoinette Engel (Melanie Isaacs)
Eriq Ebouaney (Petrus)
Charles Tertiens (Ryan)
Natalie Becker (Soraya)
Antonio Fisher (Sidney)