Vannak könyvek, amiket a könyvtárban található legrégebbi kiadásban érdemes olvasni. Ez olyan. Megsárgult lapok, itt-ott egy- két folt a sorok között, sok ember kezét megjárt oldalak. Az 1800-as évek így kerülnek igazán közel hozzánk. Én egy 1976-os példányt olvastam, ami ugyan nem túl régi, de J.Austen és az ő hölgyei és urai így is befogadtak a társaságukba. Legalábbis ezt éreztem és megtisztelőnek találtam ezt a gesztust tőlük, mert a mi világunk bezony’ már nagyon messze jár ettől a néhol szatírikus, de mindenképpen a romantikától és eleganciától illatozó hangulattól. Most is van szerelem, tudom én azt, de itt aztán az udvariasság netovábbjának útvesztőjében megszakad olykor az érzelmi szál és felváltja az értelem józannak tűnő visszafogottsága. Micsoda tartás és micsoda szenvedély uralja a kisasszonyok lelkét! Óh, Elinor bizony vannak közös vonásaink! Az epekedő hölgy szívek, türelmetlenül várják, hogy leejtett zsbekendőjüket vajon melyik vagyonnal is rendelkező ifjú kapja fel. S ha felkapta, szíve választottjának stafirungja meddig tart ki a szűkösebb időkben. A jómodor, az illem, az ódon kastélyok és kisebb kúriák, birtokok elengedhetetlen tartozékai. Szép ez a zöld dombokba burkolt finom angol világ! Olyan mint egy keringő, persze angol keringő, és a szatén ruhák lebbenése még bennem is keltett némi irigységet. Austen elérte nálam, hogy vágyakozzak ebbe a balgaságoktól és dőreségektől sem mentes, szempilla-rebegtető, elpiruló hölgykoszorúba. Értelem és érzelem, a téma örök. Nem számít sem az évszázad sem az emberöltő. Austen regényében nincsenek nagy akciók, sőt néha még reakciók sem, az írónő az elhallgatott érzelmekhez és a kétségek közt vívódó értelemhez ért igazán. De ahhoz nagyon! Remek ábrándozós olvasmány azoknak, akik kedvelik az angol humort és rá akarnak csodálkozni, néhány olyan kifejezésre, mondatra, szóhasználatra, amit a mi 21. századunk sajnos a feledés homályába süllyesztett. A gyönyörű mondatok fordítását Borbás Máriának köszönhetjük.
Ui: Ha a történetet vagy a szereplőket csillagoztam volna csak, akkor nem éri el az 5*-ot. De ahogy Austen erről a semmitmondó világról és pénzéhségről ír, és az a humor és kiparodizálás, az nagyon tetszett. Talán többen úgy gondolják, hogy Austen világa és az akkori élet semmiről sem szól, csak a vagyonos férjhez menésről és a pompáról. De mi másról szólhatott volna, ha a nő nem nagyon tanulhatott és ha pártában marad, az a szégyenére válik. Ez részben így is van. Viszont erről úgy írni, hogy az szinte tükör is legyen, az már nehéz dolog. Akár most is sokan ráismerhetnek magukra, akár hölgyről vagy úrról van szó. Nem a figyelmességre való igény változott sokat, hanem a stílus, a beszéd, az udvarlás módja. Ezeket csillagoztam igazából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése