Lehet, hogy túlgondolkodom (mint annyi mindent) Ágota Kristóf könyvét is, de én mégis a Tegnap címen merengtem sokat. A Tegnap az, ami már elmúlt, megértük-megéltük, túléltük, sírtunk vagy nevettünk, de már elmúlt a maga szépségével, vagy Szörnyűségével együtt. A ma a jövő pillanata is. Az írónő könyveire jellemző az átélt és a képzelt pillanatok sora. A képzeletben írt élet és a valóság világa. Talán nem is az a kérdés, hogy melyik az igazi, a valódi, hanem az, hogy melyik az élhetőbb, az emberibb. A kettő közti különbség a szerző írásaiban elképesztően nagy. És nincs határa sem az emberi jóságnak, sem a gonoszságnak. Sem gondolatban, sem cselekedetben. A megtévesztés párbajozik az igazsággal, a brutalitás a jótettekkel. Itt nem csak jó vagy rossz van, hanem jóból rossz és rosszból jó. Kihűlsz tőle, magyarázatokat fogalmazol, vigasztalásokat keresel és benned is dúl majd a nagy küzdelem. Fázni fogsz. Ágota Kristóf könyveit olvasom el a leggyorsabban, és nem tudom miért. Talán azért, mert a mondatait nem hagyja ízlelgetni. Nem akkor hat igazán, amikor olvasom, hanem utána. Leteszem, de nem szabadulok tőle. Ahogy a könyvben szereplőnek is, a „fejben áll össze minden”, és mire leírásra kerülne, már nem ugyanazt jelenti. Az írónő is sok mindent kihúzott, áthúzott miközben írt, a lényeget akarta csak megtartani. Erre törekszem én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése