Philip Roth: A szellem árnyékában

Roth 1979-ben írja meg ezt a megint csak önéletrajzi ihletésű regényét és a zsidó-amerikai irodalom egyik legfontosabb kérdését veti fel: Hogyan jelenjen – jelenhet meg az amerikai zsidóság a II. világháború utáni irodalomban? 

Írói útkeresésről – megszületésről szól a történet. Hogyan válhat hiteles íróvá egy hagyományokkal és tradíciókkal, erős gyökerekkel bíró fiatalember. Ekkor 23 éves és itt ütközik értékrendszere apjával, aki még azoktól a háborús sebektől is szenved, amiket nem ő kapott meg. Jobb híján (?) Anna Frank a kötelezően tisztelni, szeretni és olvasni való személy. A mérce!! 

N. Zuckerman (P.R.) joggal kérdezi, hogy kinek, minek kell és kell-e egyáltalán megfelelnie? 

Apai elvárások, családi viszályok. Írni zsidóknak, zsidókról, zsidóul lehet…? Ügyelve a társadalmi rangra, a lelki-szellemi méltóság megtartására, a felelősség és a kötelezettség igájában. 

De azt hogyan kell? Miként legyen híres író, hírhedt író helyett? Írni úgy, hogy se árulónak, se antiszemitának ne tartsák. 

Meddig tart és van-e határa a „tiszteld szüleidet” – kőbe vésett parancsának? Vívódások az önállóság küszöbén. 

És vajon én, hogyan tudnám én kiheverni, ha meggyűlölnének, lepocskondiáznának, kiközösítenének? – de mégis elindul az útján. 

És így, a sokadik elolvasott könyve után állítom, hogy jól tette. Kilépve az apa és a már akkor nagy írók szellem – árnyékából megtalálja hitvallását is: 

Azt adjuk, amink van. A kétségünk a szenvedélyünk, és a szenvedélyünk a feladatunk. A többi: a művészet őrültsége. ( Henry James: Férfikor)