Czesław Miłosz: A hatalom megragadása

Megszületik az ember, rövidnadrágot hord, indiánokról olvas, később a cselszövések, a kard, a méreg távoli korszakairól és nem tudja milyen keserűséget tartogat számára saját százada.


Arra soha nem gondoltam volna, hogy egy számomra kedves, vidám bár nem túl „magasröptű” vígjáték fog emlékeztetni Czeslaw Miloszra. Pedig így volt. Toszkánában egy házat lengyel vendégmunkások – nem sok szakértelemmel- renoválnak. Az egyikük úgy mutatkozik be, hogy Czeslaw Milosz. Az amerikai nő (aki szintén író) boldogan mutatja kezében az író könyvét. A kedvence. És lehet, el is hiszi, hogy Ő szereli a villanyt a házában. Hát ennyit a filmről….ennek persze semmi köze a könyvhöz. Csak annyi, hogy észbe kaptam és azonnal kivettem a könyvtárból, már igen régóta vágytam rá. 
Jelentős íróról van szó, nagyon tetszett a könyve. Nem a Nobel-díj miatt. Az őt nem izgatta szerintem. Az ilyen földi hívságokon, már túl volt. Arról beszél, ami az emberséghez kell, nem csak a háborús időkben. Az akaratról, az állandósult nyugtalan-mozdulatlanságról. Deportálások. S mindezt úgy hozza a mélységből a felszínre, hogy az is ért(z)i, aki nem volt ott, aki „hallani sem akarna már róla”. És még sem fáj. Nem fáj a sorok közben a gyűlölet, az ember embernek farkasa . Egy másik A rabul ejtett értelem könyvében mondja ki az írói elveit, hozzáállását ahhoz, hogyan kell úgy közölni a sokat megjárt életeket, hogy szívesen olvassák majd. A háborús évek tapasztalataiból megtanultam valamit: nem szabad csak azért tollat venni a kezünkbe, hogy közöljük másokkal a keser­veinket és belső ziláltságunkat, mert ez olyan silány áru, amelynek előállításához nincs szükség különösebb erőfeszítésre, következésképp nem is tisztelhetjük magunkat érte – azt hiszem, aki elolvassa – és remélem minél többen teszik majd, azok érteni és viszontlátni fogják szavait.


Mindent csak a részlet által lehet kifejezni. Ha megvan a részlet, a részlet részletét kell felfedezni. Ez az olasz család; de már maguk a poharak, és a kezek, és mindegyik arc, és a rézserpenyők: a szín és a forma végtelensége. Ám a részlet nem jelent semmit, ha csak színre és formára váltják, ha nem lehet érezni, hogy csak részlet. A festészet rossz.