Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Mindenkinek van egy élete.
Mindenkinek egy saját története.
Nem tudod átélni, nem tudod igazából megérteni. Talán keresed a közös pontokat, s ha találsz, együtt-érzőbbé válhatsz. De mi van az életeddel együtt múló, feltáratlan gyökerekkel? Akarjuk-e tudni, mi volt őseinkkel, rajzolunk-e családfát? Egyáltalán meddig tudnánk megrajzolni?
Grecsó Krisztián megpróbálta. Több, jobb lett-e tőle, megtalálta amit keresett, megérte neki? Nem tudom.
Az biztos, hogy mindannyiunkban elindíthat egy út keresést, amit hátrafelé kezdesz azért, hogy utána előre tudj  menni....
A borítója tetszett, hiába olyan furcsán szomorú hatású. Mi ez? Háztetőn álló férfi, keze lendületben, arca a föld felé....Merre tart, mire gondol? Mégis vonzott és kíváncsivá tett.
Nem olvastam még tőle semmit, nem is volt tervbe véve egyelőre. De mégis csak egy "földi", aki néhány évig erre felé lakott, s néha összefuthattam vele a könyvtárban. Akkor még csak készült "híres írónak" lenni. Ma már az. Megvettem, s belelapoztam...
Hazudnék, ha azt mondanám, nem érintett meg már a legelején. Az emlékek kutatása, mindig egy titokzatos dolog, olyan világot tárhat fel amire nem is számítunk. Jó, rossz, bármi előkerülhet.
De miért írja ezt meg valaki úgy, hogy mások is olvashassák? Mi ez? Feldolgozás, feloldozás, napló magának? Kiírom magamból és könnyebb lesz?
Nem könnyű dolog ez, mert az évek során változunk, változhat a véleményünk, akár  magunk vagy a világ szemléletünk. Mint Kassáknak az első oldalon. "Nincs bennem semmi a múltból. 11évvel később, a múlt az ami a  jelenemet és jövőmet nagy részben meghatározza". Mennyire határozhatja meg? Talán még sem a "karma törvénye" szerint. Talán mégsem kötelező, hogy olyan legyek, mint nagynéném vagy nagybátyám, de olyan mint apám, meg lehet, hogy szívesen lennék. Addig amíg tudok vele azonosulni...mint Esterházy, aki megszenvedte ezt a család kutatást.
És mennyit kell ebből magamra venni? Én is látom mozdulataimban az őseimet és ez belülről jön. Ezt nem is tudom nem úgy csinálni....
Mi a ki út, van-e megoldás, ha nem akarom ezt az örökséget, ha nem akarom magamra húzni a múltam...És ha már rajtam, bennem él, van-e, kell-e visszaút ebből?
Időtálló írás Grecsóé. Mindannyiunké lehet, még akkor is ha egy része fikció. Elkerülhetetlen az azonosulás.
Védekeztem, nem nagyon akartam emlékezni, párhuzamot látni, keresgélni. Kerestem a kifogásokat a megmagyarázások lehetőségét. Nem tudtam, nem találtam ellenszert rá.

Jól megírt család regény, mégis volt ami nem tetszett. Néhol kapkodónak, "sokat beszélőnek" találtam. Jusztinát szerettem, Andort utáltam. A kortárs irodalomra néha oly' jellemző obszcén szavakat túlzásnak éreztem. Olyan volt, mintha a prosti kalandot később írta volna bele, hozzá. A könyv végét már untam, a történelmi utalásokat, szereplőket erőltetettnek éreztem. Domosnál már csak átfutottam a sorokat, a végét pedig sejtettem. Benne volt és benne is kellett legyen, hogy a szálak a korok az érzések összeérnek. Hiszen ez volt a lényege, hogy akár ez a történelem, ennek a családnak a történelme is ismételheti önmagát.