Jorge Semprún: A nagy utazás

„Húszéves vagyok, szarok az emlékekre…Húszéves vagyok, rengeteg mindent kitörölhetek még az életemből…Tizenöt év múlva, amikor megírom ennek az utazásnak a történetét, nem tehetem már ezt…”

Utazás egyedül. Ezt az utat mindenki egyedül teszi meg. 
Az emlékek körülöttünk ólálkodnak. 
Megpróbálni semmire sem em…lékezni. 
Nem fog menni. 
Még mi is emlékezünk, pedig ott se voltunk.

Hogyan kell teljesen megélni az életet? „ A munka szabaddá tesz.” 
Mi az a teher, amit nem mert ránk mérni a sors? 
…és még azt is sokalljuk amit ránk mért.

„A halál pillanata mindig szokatlan időpont.” 
Sorsa a testébe van írva. 
Élet és halál egyszerre gyűjti össze erejét.

-Végállomás, mindenki leszáll!

„Még a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem” ( Zsoltárok 23:4.)