Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

"Sohasem hittem, hogy ilyen sokáig lehet haldokolni…" – az első néhány nap élménye a táborból. 
Tényszerű alvilági útikalauz, részletes és pontos beszámoló a lét elviselhetetlenségéről. 
Belépsz te is vele, ott élsz-halsz velük. Neked is fáj. 
Éhezel, fázol, rühes és tetves leszel, ütnek és vérzel belül. 
A lelked vérzik miközben olvasod. 
Érzelemmentes írás. Mert nem volt már mit érezni? 
Azt mondja: – Auschwitz? Az ördög hallott róla – s legyint. 
Azt mondom:-Auschwitz? Az ÖRDÖG hallott róla! 
Ahol a szökés sem megoldás, mert van kollektív felelősségtudat… 
Ahol a „jóképű Mengelével'” találod szembe magad. 
Embercsapda. 
A haláltábor utáni nemzedéknek íródott? Foglalkoztatja-e őket, minket a láger lét? 
Van már azóta Irak, Irán, szerbek, kurdok, tálibok, amit akarsz ha az embertelenség érdekel. 
Mégis csak a saját életedet akarod túlélni. 
Világvégétől félsz. 
Van, aki már azt is megélte, túlélte. A saját világának végét. 
„Búcsúzom Auschwitz, túléltelek, de mi lesz ezután?” 
Az ördög nem csak hallott Auschwitzról, hanem ott volt.

És mindezek után, emlékszem, valaki egyszer ezt mondta: 
"Isten az embert a saját képére teremtette. 
– nem egy hibás isteni lény és nem egy javított állat."