Virginia Woolf: Saját szoba

A Nők és a regény - kezdi az írónő és gondolatáradatát értő figyelemmel lehet csak követni. Sokat beszél és olyan apró részletességgel tárja elénk, például egy ebéd menüsorát, hogy az aszalt szilva ráncait is látod, nem beszélve a marhahús rostjainak sercegő illatáról. Káprázatos, ahogy mindent szemügyre vesz és véleményt mond. Közben azon gondolkodtam, miről is szól ez a könyv? 

Saját szoba című pamfletjének fejtegetéséhez segítségül hívtam, Bécsy Ágnes Virginia Woolf világa című könyvét. Az világos volt, hogy a nők sorsát a történelemben és az emancipáció kérdését az irodalomban elemzi, amit már az Orlando regényéről szóló nagy sikerű előadásán is elkezdett. A nőírók léte avagy nem léte áll írásának középpontjában.  

Egy kis kortörténet szükséges, hogy képben legyünk arról amit és ahogy mond. Az angol nők 1866 óta végezhettek egyetemet, 1880 óta lehet önálló vagyonuk, 1919 óta van szavazati joguk és 1928-tól  21 évesen választójoggal rendelkeztek. Az emancipációs mozgalmak részben sikeresnek mondhatóak. De mi a helyzet az irodalomban, írnak-e a nők és miről? Hogyan látja Woolf és hogyan a történelem tudós a nők társadalmi helyzetét, hova helyezi őket a „ranglétrán”? 

Ma már, a 21. században egész másképp fest a nők helyzete, akár írókról, akár bármilyen más civil foglalkozásúakról van szó. Viszont akkoriban, az alkalmi munkák sora várhatott csak a nőkre. Boríték címzés, művirág készítés, kisgyermekek otthoni tanítása tartozott a hivatások közé. Az a gondolat sem kerüli el az írónő figyelmét, hogy vajon több száz év múlva, amikor már a nők más szerephez is jutnak, mintegy fel-kiszabadulnak a "férfi központú társadalom" falai közül, majd akkor, ez a szerepcsere mivel fog járni. A nő is bányászként fog dolgozni, mozdonyt fog vezetni? A védettség, amely majd a férfiakkal azonos erőfeszítésnek teszi ki a nőket, hova vezethet? Életkoruk, ami a védett korszakban magasabb volt a férfiakénál, mennyivel rövidül meg? Woolf felteszi a kérdést, lesznek-e még nők, vagy olyan ritka élmény lesz a találkozás velük, mint ha azt mondanánk, láttam ma egy repülőgépet. 

Anglia történelmén is végig futtatja szemét, az érzelemmentes de annál inkább érdekből kötött házasságokat is figyelembe véve. Shakespeare nőalakjain hosszan elidőzik és úgy látja, ha a neves írónak élne egy húga, aki írni szeretne, az esélytelenek nyugalmával ragadhatna tollat. Amikor a múlt tanúságain mereng, kettős érzése támad. Amennyire a nők kirekesztettségét és saját szoba utáni áhítozását érzi, úgy az irodalmi példák mást mutatnak. Hiszen ott van Antigoné, Lady Macbeth vagy Anna Karenina, Bovaryné, akik az akarat és az erkölcsi bátorság kiválóságai. Ha viszont egy nő alkotni akar, művészi ambícióit szeretné megmutatni, bizony erős és kemény falba ütközik. A probléma gyökere, a nők érzékeny önkifejezésének nem létező lehetősége, társadalmi megítélése. 

Woolf  könyvét 1929-ben adják ki és korántsem indulatmentes. Az érdeklődés középpontjában immár ő áll: a Bloomsbury lelke, a feminista, a pacifista, a kora és személyisége sötét erőivel elbukva is elegánsan küzdő, független és civilizált szellem. Novellisztikus filozófiai írása nem adott mindenre választ, még az írónőnek sem. Meglátásai egyoldalúnak tűntek és  bár nem bántották érte, a Saját szoba határozottan kényelmetlen műnek számított. Ballépésként kezelte a kortárs kritika. 

Azt a harcos daccal fűtött mondatait, miszerint,  mert én csak egy nő vagyok vagy akár az, érek annyit, mint egy férfi, nem fogadták kitörő örömmel, de úgy érzem V.W. hullámzó és tragikus véget érő élete mégsem lehet válasz az általa feltett kérdésekre. 

Kapcsolódó könyv:
Bécsy Ágnes, Virginia Woolf világa
http://bookline.hu/product/home.action?id=2100915768&type=10&_v=Becsy_Agnes_Virginia_Woolf_vilaga
Írások, cikkek:
Pieldner Judit
http://apertura.hu/2007/osz/pieldner

Gender-szempontok Virginia Woolfnál

http://www.pointernet.pds.hu/kissendre/irodalomelmelet/20060915104846600000000553.html