J.M. Coetzee: A semmi szívében

Egy olyan könyvre, történetre kell most azt mondanom, hogy nagyon jó volt és bár nem éjjelre való olvasmány, én addig olvastam, amíg vége nem lett, amiben szikrája sincs a jóságnak vagy a szépségnek. Igaz, túl is akartam lenni rajta, mert az, hogy felforgató és emésztenivaló az nem kifejezés. De mondhatnám ennek az ellenkezőjét is, hogy minél előbb elfeledni való és nem rágódni a romlottságán, a kegyetlenségén. Én viszont egy rágódó, emésztgető, nem nagyon felejtő fajta vagyok. De még mielőtt bármit is mondanék a regényről, utána néztem, ahogy szoktam, hogy kinek is a könyve gyötört meg néhány órán keresztül. Az író Fokvárosban nevelkedett és szülei holland telepesek leszármazottai voltak. Matematika és irodalom szakon szerzett diplomát és e két tárgyban való jártassága kellően érezhető ebben a regényében. Játszik a szavakkal, az idővel és a valóság vagy valótlanság több választékát is felkínálja nekünk. Pontos és precíz, olyannyira, hogy megtévesztő az események hitelessége. Gondolkodtat és a részletesen leírt belső monológokkal feladja a leckét, vajon a dolgok így történnek-e vagy előbb-utóbb levegőhöz jutunk és a fullasztó kegyetlenségtől, ha megtisztulva nem is, de fellélegezve csukjuk majd be a könyvet. Mert az élet a farmon (gyarmaton) hátborzongató és gyötrelmes. Vagy fekete vagy fehér, vagy szolga vagy úr, vagy gyarmatosító vagy gyarmatosított, de semmiképpen sem színes és szíves. Nincs helye a megértésnek, nincs helye az emberi viszonyok normális létének. Egy lassan megtébolyodott nő menekülése egy ismeretlen cél felé, titkolt, elfojtott vágyainak örvénylő feltörése. „Belefúlok önmagamba.” Megoldhatatlan és kiéhezett életek vannak csak. Coetzee egész prózája egy dörömbölés, egy jajkiáltás. „...céltalan létem felett folytatott végnélküli meditáció...” Ki honnan akar kiszabadulni? Van aki az álmokból, látomásokból van aki ezek következményei elöl menekül.
A semmi szívében című regényben sok a csend, de nem azért, mert a farm rendjében összezárt néhány szereplőnek kevés mondanivalója van egymás számára, hanem azért, mert tól sok a kimondhatatlan, a megfogalmazhatatlan, és mert nincs nyelv, amelyen ezeket meg lehetne fogalmazni - írja Vallasek Júlia a könyvet elemezve. Magda, a kitaszítottak világát éli. Nem csak a környezete zárta ki, magába roskadt, olykor félhangosan beszélő bolyongásai miatt. A belső monológjai is csak betűk, szavak egymás után tevése, de azok is ködössé és fullasztóvá teszik az egyébként tiszta levegőt. Semmitmondó magányban él, a mocsaras állóvízből próbál kinézni a teremtett világra, amit szépnek és termékenynek lát. Mindent, ami nem emberi, legyen az egy hangya vagy a farmon élő állatok közül valamelyik, szemügyre vesz és aprólékos pontossággal beszél róluk. A fűszálon lévő harmatot is meglátja és szavainak ilyenkor van reménysége. De távolságtartása az emberi lét felé egyre nő és sejteni lehet a tragédiát.
Nagy kérdés, hogy valójában mi is történik és megtudjuk-e, hogy amit olvasás közben átéltünk, az hányféleképpen lehetett volna még...
Nehéz, sötét és elvetemült egy  regény, sőt azt kell hogy mondjam, szinte megrág.
Honnan jön egy íróból ilyen? Nem tudom.  Rian Malan, a Dél-Afrikában született író és újságíró ezt írta róla: Coetzee „…egy majdnem kolostori önfegyelemmel és dedikációval rendelkező ember. Nem iszik, nem dohányzik, nem eszik húst. Hogy formában tartsa magát, nagy távolságokat jár be kerékpárral, és legalább egy órát tölt minden reggel az íróasztalánál, a hét minden egyes napján. Egy kollégája, akivel több mint egy évtizedig dolgozott együtt, állítja, hogy csak egyszer látta nevetni. Az író egy másik ismerőse, bizonyos vacsorameghívásokon megfigyelte, hogy Coetzee egyetlen szót sem szólt ezeken az összejöveteleken.Annyira kerüli a nyilvánosságot, hogy nem volt hajlandó személyesen átvenni a két angol irodalmi díjat sem, amivel megjutalmazták (Booker-díj)  (wikipedia)
Coetzee könyveit már messziről meg lehet látni a könyvtár vagy a könyvesbolt polcain. Komor, fekete, kemény fedeles borítója jellegzetes hangulatot sugall, annak aki kézbe veszi.Aki mégis rászánja magát a Coetzee-féle kegyetlen világ megismerésére, nem fog csalódni, maradandó élményt, emészteni valót kap.
Kapcsolódó írások, cikkek:

 További írások:
Az idegen csend (Vallasek Júlia)
A kegyetlenség hangjai, a gondoskodás csöndje ( Vallasek Júlia)