Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

Médea olyan házban nőtt fel, ahol az ebédet kondérban főzték, a padlizsánt hordóban savanyították, a tetőkön pedig pudszámra szárították a gyümölcsöt, amely édes illatot kölcsönzött a sós tengeri szélnek. Közben új öccsei és húgai születtek, akik megtöltötték a házat. A szezon közepére Médea jelenlegi lakhelye, amely télen oly kihalt és üres volt, a gyereksereggel, és egyáltalán, a sok emberrel gyermekkorára emlékeztette. Hatalmas tartályokban, amiket vasból készült háromlábakra állítottak, állandóan fehérneműt főztek ki, a konyhában mindig kávézott vagy borozott valaki, Koktebelből vagy Szudakból vendégek érkeztek. Időnként féktelen fiatalok, borostás egyetemisták és kócos lányok sátrat állítottak a közelben, új divatú zenét bömböltettek, és új dalokkal leptek meg mindenkit. 

A zárkózott és gyermektelen Médea, aki pedig hozzászokott ehhez a nyári kavalkádhoz, sehogy sem értette, miért vonzza napégette és tengeri szelek fútta háza ezt a mindenféle rendű-rangú sokaságot, Litvániából, Grúziából, Szibériából vagy Közép-Ázsiából

Meglepően kellemes érzés Médea családjához tartozni, egy olyan hatalmas családhoz, amelynek még arcról sem ismerem valamennyi tagját, akik elvesznek a múlt, a sohasem-volt és a jövő távlataiban.” (Epilógus)

Médea mama tempójában olvastam a könyvet, lassan, komótosan… 
Meg kell hagyni (már Suriknál is… ;) ), de itt is láthatjuk a „földi örömöket” meg nem vető oroszokat (görögöket?) 
Ulickaja, úgy írja le, úgy mutatja be nekünk szereplőit, hogy mindig meghagyja a tisztes távolságot. Hagy nekik belső teret, megtudunk róluk valamit, de még sem kibeszéli őket. 
Ebben a könyvben annyi a szereplő, mint égen a csillag (sokan vannak mint az oroszok), de előbb-utóbb mindenkinek köze lesz a másikhoz. 
Szinte láttam Medea fáradt, görnyedt hátát, ahogy viszi családja terheit, nem beszélve a sajátjáról. 
A nálam lévő könyvben volt családfa rajzolva, így könnyebben tudtam követni hogy ki kicsoda.

Ulickajától ez a könyv sem hagyható ki.

Kapcsolódó írások, cikkek:

Ljudmila Ulickaja, Sajtószoba

http://www.ulickaja.hu/ulickaja-sajto.html