Pontosan kell tudni: mi fontos, és mi nem.
Amire jutottam…vagy mire is jutottam? Sokat kapsz megint Krasznahorkaitól, csak győzzed tartani a lépést vele. Micsoda gondolkodó!!! Megbízom benne, bár kérdései, kételyei bennem eddig nem fogalmazódtak meg.
Eddig.
Végig az „Az üres tükör” című könyv forgolódott bennem. Abban van egy szoba, ami tele van tükörrel és te belépve még sem látod magadat. Pedig ott vagy. De a tükrök úgy állnak, hogy a testedet nem látod. Mi a megoldása? Egyáltalán kell-e hogy lássam magamat? Vagy elég csak lehelni egyet és akkor leszel láthatóvá…akkor fogsz magadból valamit érzékelni. Ahogy e könyv írója is mondja egy interjúban: „…lélegzetre írom ezeket a mondatokat” .Szóval ilyesmiken gondolkodtam közben. Az is lehet, hogy ez nem is abban a könyvben van, de mindegy is talán.
Krasznahorkai könyveit nem lehet elmondani, olvasni kell. Engem megdolgoztat, bevallom, de egyre közelebb lépegetek felé.
És ő hagyja ezt.
…akkor minden ilyen lépésre, sőt minden mozdulatunkra a földből, a főutca épületeiből, a hegyből, az ösvényekből, a szerzetesekből, a fákból, a kolostorfalakból folyton más és más darab homálylik elő, tulajdonképpen nem is lehet látásról beszélni ettől fogva a Jiuhuashanon, nem látjuk, hanem sejtjük csupán a dolgokat, ahol pillanatról pillanatra változik, mi a világ, és mi a Jiuhuashan, mert a sűrűbbnél is sűrűbb ködben, ami egy-egy lépést követően arra a pillanatra a maga bizonytalan alakjában elénk tárul, az a következő lépésre már el is enyészik hirtelen, folyton más és más részlete bukkan elő a helynek…
Rombolás és bánat ez, de az Ég áldásában feloldva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése