Krasznahorkai László: Északról hegy, délről tó, nyugatról utak, keletről folyó

A Buddha nem hagy el 
A Buddha nem jön el 
A Buddhát hiába, a Buddha nincs itt 
Letekinteni a mélybe, semmit nem keresni 
Nincsenek kérdések.

„…éppen csak túl a csend határán…” 
Varázslatos mese, labirintus mondatokkal. 
Mit értek ez alatt? Amikor belépsz a kolostor kertjébe, az egymásba szőtt szavaknak, mondatoknak nincs vége. Vesszők sora és néhol egy-egy pont zárja a varázslatot. 
Rend van. A Természet rendje vesz körül. Illatos füst száll, csend van benned is. 
Minden más, ami e kerten kívül van, zömök, hideg mondatokat, hangokat rejt magába. 
Van-e ilyen hely? Vagy sohse volt semmi…? 
Megtalálhatod-e, amit keresel? 
…egyszer már járt ott valaki…

Ebben a könyvben nincs első fejezet. Szinte kéreti magát, hogy tedd hozzá a magadét. 
Azt amit te kaptál az írótól, azt tedd hozzá…

A képet, a hiányzó első fejezet üres lapjaira, Ágoston Kristóf, a Békéscsabai Evangélikus gimnázium művészeti osztályába járó diák rajzolta.