a falkából már nem maradtak csak ők ketten, pontosan tudták, mire számíthatnak, ha ember meglátja őket, ezért aztán állandóan változtatták az útvonalaikat, (…) óvatosak, okosabbak, ravaszabbak és bátrabbak lettek, de nem mentek el, és ezt nem nagyon értette senki, mindenki, aki ismerte akkoriban ezt a farkastörténetet, arra számított, hogy két ennyire eszes állat végleg elmenekül innen, de ezek maradtak, mert tudja, mondta neki a vadőr, és újra elindultak valahová a dzsippel, ez úgy van a farkasoknál, hogy ha egy terület az övék, akkor az örökké az marad, egy területnek ha ők az urai, és ez jelenthet akár ötven hektárt is, akkor ők onnan nem is mehetnek el, ez a törvény, ők, a farkasok így gondolják, vagyis ennek szellemében élnek, ezért nem mozdult innen ez az utolsó kettő sem, ezért nem mentek el, mert nem tudtak elmenni, még a veszély állandó tudatában sem, elhagyni azt, ami az övék, amelynek a határait megjelölték folyamatosan, nem, ez az ő számukra egyenlő volt a lehetetlennel
…úgy ír, hogy a tollát nem emeli fel, s teszi ezt
azért, hogy az első betűtől az utolsóig fogjuk az általa kínált fonalat és
menjünk vele a járdán, kerülve a mocskot és tépjük fel a levelet és akarjuk
tudni hogy miről szól, és néha meg csak nézzünk kifelé a bádog szürke égre, és
érezned kell azt az égboltot belül is, és csak a végén, amikor már ő is
végzett, a végére ért ennek a végeérhetetlen üzenetnek felénk, akkor és csak
akkor fel néz és mi is felnézünk, arra, oda és addig amíg ő, így ilyen erővel
tud ránk hatni, és mi nem tudunk tenni ellene és nem is akarunk, mert a
soraiban mi is benne vagyunk, nála nincs olyan, hogy kívül maradsz, nála
sodródás van, és úgy közli a „szennyes nyelvet” is mintha tiszta forrásból
eredne,és megtanít szerencsét próbálni a gondolkodással, s ha nem sikerül
elsőre, olyan történetet kanyarínt elénk, aminek a végére majd te teheted a
pontot, úgy és akkor ahogy te gondolod, és a hiábavalóság, mint olyan érzése
saját soraiddal hullik a semmibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése