Másnak térkép e táj
jutott eszembe, de neki dallam és hangjegy, és ember és állat, és Buddha és
Krisztus és festmény és alkotás, és hegy és völgy, és mélység és magasság, és
tér meg idő, és lépés és tánc, hangszer és kotta, és inkább Bach de nem Mozart
és soha sem Wagner, és béke meg gyilkolás, és fent és lent, kép és szobor, sima
és érdes, éhség és bőség, egyenes és görbe, túlélés, lélek és vándorlás,
vízesés és csobogás, zajlik és száguld, sárkány és démon, hamu és gyémánt, és
eltűnik de előbukkan, vad és a vadász, elhagyva és megtalálva, rombolva és
építve, kegyetlenül a kegyelemben, irgalomban, álarcban de tükör előtt, igazul
és igaztalanul, vigasztalva de nem sajnálva, és küldve és hívva, előre és
hátra, nézés és látás,
benne és bennem
és élet és halál
és nyit és zár
a Kezdet és a Vég
a minden és a mindenség
az ember univerzumában.
felettünk és alattunk, rajtunk kívül és mibennünk mélyen ott van egy univerzum, az egyetlen, mely nem azonos a ránk boruló éggel, mert az univerzum nem csillagok és bolygók és napok és galaxisok, mert az univerzum, az nem kép, az nem látható, nincs még neve sem, mivel sokkal drágább annál, mintsem hogy neve legyen, ezért olyan nagy öröm nekem, hogy Seiobót gyakorolhatom, mert a Seiobo az a küldött, aki jön, és azt mondja, nem a vágy vagyok a békére, hanem a béke maga, jön, és azt mondja, ne féljetek, a béke univerzuma, az nem a sóvárgás szivárványa, az univerzum, a valódi univerzum: már létezik.
A szavak sorrendje később fog összeállni. Az elbeszélései érthetőek, de
felfoghatatlanok. Végtelenek. Olyan, mintha írta volna még tovább, csak hogy
több lehess, hogy tágabb, egyre tágítva-betöltve, elmondva-leírva ott lehess.
Ha egyszer világgá mennék, arra és felé indulnék. A táj már kiválasztva a
térkép megrajzolva. De csak a nyomában lépkednék, hagynám, hogy menjen még
tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése