Goethe: Faust

Azt hittem, mivel láttam a Faust című filmet, majd a könyv olvasása egy fáklyásmenet lesz és én, igen én leszek az, aki majd megfejti az "örök küzdelem" dilemmáját. Hmm... Jobb lett volna, ha értem és nem kell elolvasnom, de elolvastam és nem biztos, hogy értem. Goethe vegykonyhájában, párás gőzölgés közepette lappang a gonosz ármánykodás, és ha nem vagyunk résen, akkor minket is becsaphat. 

Mondom ezt éppen én, akinek bizony Mefisztó volt a regény szereplői közül a leginkább figyelemreméltó. Fifikás, humoros észjárásával, sajátos bölcselkedéseivel, mindent át és meglátó tekintetével, hihetetlen magabiztosságával és mindentudásával együtt úgy éreztem, hogy talán nincs  az ilyen kísértő ellen mit tenni. 

De vajon Faust tett-e vagy akart-e tenni ez ellen valamit? Vagy a vágyainak és céljainak eléréséhez ő nem számolt az esetleges következményekkel? A mű, annyira összetett és sokrétű, mint amilyen az emberi lét is. Viszont engem nem csak az emberi lét kérdése foglalkoztatott közben. Bár a felmerülő kérdéseim mégis többnyire erre fókuszálnak, arra, ami Faustban lejátszódik, a választásai és döntései lehetősége. Ha volt ugyan ilyen lehetősége.Az érdekelt igazán, hogy a gonoszt mi tartja vagy ki tartja életben, kitől-mitől tud cselekedni, ki ad neki hatalmat erre, hogyan tudja, ha tudja befolyásolni az emberben lezajló folyamatokat? Szükséges-e a rossz tudása vagy megtapasztalása, van-e ezeknek tanulsága az életünkben, a döntéseinkben? És van-e eszköz vagy jól bevált módszer arra, hogy ha "meglátjuk a gonoszt" annak hátat lehessen fordítani. Faust jellemét is figyeltem, a szorongó tanácstalanságát, az állandó szenvedését, a folyton vágyakozó útkeresését. Mefisztó ezt az "örök elégedetlen" állapotot használta ki és fordította  át úgy, hogy Faust azt hihesse, hogy élete beteljesülését csak vele együtt tudja megvalósítani. 

Olvasás közben megnéztem néhány tanulmányt, érdekességet Goethéről és a művéről.Többnyire ezek a hozzáolvasások adtak igazán útmutatást a megértéséhez. (Dr Katona Ferenc) A könyv végén található Jegyzetek pedig mint egy "gondolat vezetőként" szolgáltak. A Faust-kommentárok közül Minor-, Witkowski- és a Trendelenburg-féle ill. Lukács György Faust-tanulmányai adtak igen nagy segítséget abban, hogy az antik mondavilág, a mitológia és a mágia rejtelmeit megvilágosítsák. A Jegyzeteket a könyv befejezése után újból elolvastam és így végkövetkeztetésként azt kell mondjam, hogy Goethe Faustja zseniális és remek! 

Van egy rövid szakasz az utolsó fejezetek egyikében, ahol a Gond próbálja Faustot a "világnézeti pesszimizmussal" még egyszer befolyásolni, próbára tenni. Faust,és itt Goethe életének summáját is meglátjuk, a következőt válaszolja, ami egyben válasz Mefisztó "add el a lelked nekem" törekvéseire is:

"Rohantam a világon át;

mit megkívántam, üstökön ragadtam,

amit meguntam, abbahagytam,

mit elszalasztottam, nem érdekelt.

Sóvárogtam, s beteltem, újra vágy

fogott el, ekként száguldottam át

az életen, hajdan vadul robogva, 

de bölcsen s megfontoltan ballagok ma.

A földkerekséget már ismerem,

s hogy túllássunk azon, reménytelen;

bolond ki vaksin fölsandítva alkot,

képzelgőn, felhőn túli emberarcot!

Álljon szilárdan, nézze meg honát;

a bátraknak nem néma a világ.

A végtelenbe kóborolva mit lel?

Ragadja azt meg, amit ismer.

Haladjon így az életúton át,

ha rémek kísértik, menjen tovább,

kínt, üdvöt a haladásban találjon,

s elégedetten percre meg ne álljon!"