A szóáradat nem mindig a tengersok gondolatból ered.
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák
Llosa első 1962-ben megjelent regényében megírta azt, amiből ő megmenekült, amitől néhány pofont biztosan megízlelt és ezek emlékének egy sziklakemény szobrot állított. Emléket a városról és a perui társadalom kutyáiról . Azokról, akik az utcán élik ki a társadalmi különbözőségekből adódó ösztönös és kegyetlen hajlamaikat és azokról, akik ugyan lehetnének a kollégium katonai diktatúrájának egyenlő tagjai, de amit kívűlről hoztak, azt bent tudják csak igazán megvalósítani. Hidegvérű rangsorolás a nedvesség marta falak között , kegyetlen „játékok” a barátságért, a hovatartozásért, a túlélésért. Tarkómon éreztem a fegyelem rideg jegét, sütött ez a hideg, s ütött is és keménysége sebet hagyott. De állva maradtam és ugyan nem választottam térfelet magamnak, nem léptem senki mellé, Sartre legelső gondolatait megértettem. Játsszuk a hőst, mert gyávák vagyunk, és szentet játszunk, mert rosszak vagyunk… Néha összerezzentem, mint a láma a kerítés fogságában, a szakadékokkal körülvett „szabadságban”. Ha már olvasni is nehéz volt, akkor milyen lehetett ezt elszenvedni. A nagyváros kisvárosában nincs egyenlőség, nincs menekülési útvonal és nincsenek szépemlékű tablóképek a végzős katonákban. Ezekhez az évekhez a felejtés kell hogy az első lecke legyen. Voltam húszéves. Énnekem senki se mondja, hogy ez a legszebb kor. – kezdi Llosa, P. Nizan szavaival a könyv második felét. A biztatás elmarad, a kiképzés még tart és az író emlékeinek hitelességét érezzük magunkban. A könyv utolsó hangja …mindenkit utólér a romlás (Carlos Germán Belli) a regény megírásának befejezése után is messzire hatott. A világhírig eljutott, ekkor még csak 27 éves perui szerző nemsokára arról is értesülhetett, hogy a Leoncio Prado Katonaiskolában az iskola tisztikarának és tanulóinak jelenlétében ünnepélyesen máglyára vetették a jeles tanintézményt gyalázó, hazafiatlan művet. (Utószó)
"A diktatúrával folytatott harc szerencsés fordulatot hozott Vargas Llosa karrierjében: A város és a kutyákat a Leoncio Prado Katonai Kollégium tisztikarának döntése értelmében elégették a tiszti akadémia kertjében. Mondani sem kell, hogy az akkor még csak huszonhat éves író ettől egy csapásra világhírű lett, amihez persze kellett a valóban kiemelkedően jó regény is. (50plusz.net)
A magyar olvasók számára A város és a kutyák távolról idézte Ottlik-regényvilágát. Vargas Llosa nagyregényeiben totális megjelenítésre törekszik, voltaképpen társadalmi tablók ezek.
Egyik példaképe William Faulkner, doktoriját pedig Flaubert-ről írta, Onetti írásművészetének külön esszékötetet szentelt. " (litera.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése