Heller Ágnes: Trauma

Kiokosodtam.

 Ebben a vékony kis könyvben, Heller Ágnes 5 rövid és számomra is érthető esszéje olvasható. Tetszett nagyon. Elsősorban azért, mert világos magyarázatot és valamiféle megoldást is ad/mutat a traumatapasztalatokra, elmondja mi az, hogyan alakul ki, hogy lesz ezekből szégyenérzet és félelem. Beszél a „szégyenkultúrákról” , korunk értékrendjéről és Amosz Oz (író) önéletrajzi könyvéről. Ha már Heller, akkor nem maradhat ki Kertész Imre sem és a holokauszttrauma, mint újra és újra felkapart seb. Remek írást olvastam a berlini Freud – kiállításról, így minden termében járhattam is. Freud Mózesét még nem ismertem, de az elemzés röviden, mégis alaposan feltárja a vallás neurózis mint kollektív neurózis vitáját. Az utolsó fejezet a gonosz fogalmát bővítette ki nálam, a természeti és a morális rossz témáját feszegeti. A könyvet még az is nagyon izgalmassá teszi, hogy az adott fejezetekhez az irodalomból hoz fel példákat  Így például a gonosz,  természeti és morális rossz, elemzésénél a detektív regények gyilkosait és azok indítékait is megismerhettem. 

Frappáns, rövid és trauma mentes. :)