Farkas Péter: Johanna (Cold song)

"...homo homini lupus est."
Ember embernek farkasa, mondja az ókori latin mondás, s a könyv szereplői ezt be is teljesítik.
Királyok közé keveredsz olvasó, de ne hidd, hogy uralkodni is fogsz velük.
Menekülni akarsz majd, de a dal fogva tart,s megfagy benned (is ) a vér.
...nem sok itt a szív s az érzelem.
Legalább szavak lennének, de aki szólna, azt beszélni sem tanították meg, mert soha nem szólt hozzá senki.
Ő komor, rideg falak közt él, halottak képmásai veszik körül.
Ő nem ismeri az érintést sem, mert soha nem érintette senki.
"...úgy járkált mint egy vak, mégis a világgal jóllakottan..."
Itt az élők vannak eltemetve és a holtak élnek tovább.
Az arcok merevek, a halál folyamatos, a bolyongás megállíthatatlan és a történet mégis érdekelni fog.
Talán azt várod, hogy felsóhajthatsz, hogy levegőhöz jutsz. De nem fogsz.
Buja, de mégis közömbös nászéjszakát élsz át velük, ágyuk a "jéghalál vermében" van vetve.
Sosem volt üres életek néma játékát nézed.
El nem indult mozdulatok, mozdulatlan érintések.

Johanna szenvedés története megrázó és döbbenetes.
Farkas Péter már a Nyolc percben is bizonyította ismeretét az elmúlásról a magányról a szenvedésről.
Ebben a könyvben egy történelmi személyen keresztül mutatja be azt az életet, amiből minden hiányzik, ami egyébként ahhoz kéne, hogy élet legyen.
S a lázadás, mely néha felbátorodik ,sem ér célt. 
Hideg, zord, kegyetlenül pontos leírásokat olvasunk, még ahol a szerelemnek lenne esélye, ott is csak annyit mond: "az aktus az alábbi módon zajlott le". S az első éjszakát elhálják a házasok.
Még sincs felesleges vagy oda nem illő mondat. 
Annyit mutat meg a szereplőkből, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megismerd őket.
Minden a helyén van s az őrület téged is el ér.
Amíg Johanna nem szabadul meg "testének páncéljától", addig és pontosan addig a hétszáznyolvanhat napig ott vagy vele, róvod a köröket az embertelen testtel.
Majd "egy lassú, szinte alig lendülő hullám végérvényesen elmossa létezését..."


A könyvről írt kritikák, vélemények, utalást - párhuzamot említenek Henry Purcell: Arthur király operájának egyik betét dalával. Klaus Nomi: The Cold Song













Nincsenek megjegyzések: