Kávé az utcán
mindig a legszebb álom közben csörren meg a vekker. kinyitod a szemed, a reggeli nap sugarai már beszűrődnek az ablak résein. lassan nyújtózkodsz, tetszik, hogy végre ma nem kell rohannod. komótosan felkelsz, és felöltözöl. indulás előtt az asztalról felkapod a fényképezőt és a telefont. a kulcscsomód csörgését a lépcsőház minden lépésedkor visszhangozza. kilépve a ház ajtaján érzed az nagyvárosi reggel illatát. ma nem sietsz, elindulsz az ódon házak között és nézed a korai napsugarak játékát az évszázados falakon, csinálsz fotókat. még nem ébredtél fel teljesen, de jó most, hogy minden lassú. a kapualjak között találsz egy kicsi, kávézót. tökéletes lesz most egy forró, illatos kávét meginni, hozzá egy friss sonkás szendviccsel.
(@gsuveg)
- És Terié?
- Neki nem volt.
- Hogyhogy nem volt?
- Róluk nem készült esküvői kép. Elmentek a tanácsra, vittek két tanút, aztán hazajöttek.
- A nagyapának volt pénze fotósra két évvel később, amikor Teri férjhez ment, akkor meg nem?
– Nem olyanok voltak a körülmények.
- Nem értem.
- Hát ez bonyolult. Teri egyszer… ott aludt Zolinál. Fáradt volt. Elaludt. Legalábbis ezt mondta reggel, de a nagyapád meg sem hallgatta. Akkor Zolinak el kellett őt vennie, de azonnal.
Persze nem lett volna baj, nem kellett volna mindenkinek tudni, de anyád, tudod …odavolt Zoliért. Jóképű volt, na. Én nem hibáztatom, nem volt lány, akinek ne tetszett volna a faluban. Iszonyatos patáliát csapott, amikor Teri nem jött haza este. Szegény nagyanyád csak tördelte a kezét, de anyád még a plébánoshoz is elrohant, állítólag gyónni. Gondolhatod, hogy nemigen lehetett várni az esküvővel, templomiról meg aztán szó sem lehetett. Elmentek a tanácsra, aztán hazajöttek. Terinek rendes menyasszonyi ruhája se volt. Anyád meg …
- Nem kell kíméletesnek lenned. Tudom, hogy nem szerelemből ment hozzá apámhoz. Ezerszer hallottam.
- No, add ide azt a képet. Becsomagolom.
- Nem kell.
- Vidd magaddal, mégiscsak a szüleid esküvői képe.
- Mondom, hogy nem kell. Add oda az ócskásnak. Majd eladja valakinek, aki elég ostoba ahhoz, hogy elhiggye, minden régi képben boldogság lakik.
- Neki nem volt.
- Hogyhogy nem volt?
- Róluk nem készült esküvői kép. Elmentek a tanácsra, vittek két tanút, aztán hazajöttek.
- A nagyapának volt pénze fotósra két évvel később, amikor Teri férjhez ment, akkor meg nem?
– Nem olyanok voltak a körülmények.
- Nem értem.
- Hát ez bonyolult. Teri egyszer… ott aludt Zolinál. Fáradt volt. Elaludt. Legalábbis ezt mondta reggel, de a nagyapád meg sem hallgatta. Akkor Zolinak el kellett őt vennie, de azonnal.
Persze nem lett volna baj, nem kellett volna mindenkinek tudni, de anyád, tudod …odavolt Zoliért. Jóképű volt, na. Én nem hibáztatom, nem volt lány, akinek ne tetszett volna a faluban. Iszonyatos patáliát csapott, amikor Teri nem jött haza este. Szegény nagyanyád csak tördelte a kezét, de anyád még a plébánoshoz is elrohant, állítólag gyónni. Gondolhatod, hogy nemigen lehetett várni az esküvővel, templomiról meg aztán szó sem lehetett. Elmentek a tanácsra, aztán hazajöttek. Terinek rendes menyasszonyi ruhája se volt. Anyád meg …
- Nem kell kíméletesnek lenned. Tudom, hogy nem szerelemből ment hozzá apámhoz. Ezerszer hallottam.
- No, add ide azt a képet. Becsomagolom.
- Nem kell.
- Vidd magaddal, mégiscsak a szüleid esküvői képe.
- Mondom, hogy nem kell. Add oda az ócskásnak. Majd eladja valakinek, aki elég ostoba ahhoz, hogy elhiggye, minden régi képben boldogság lakik.
(@Biedermann_Izabella)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése